Engedélyezett háború?

„A fegyverős erők tényleges alkalmazására az ENSZ Alapokmány 43. cikke alapján kerülhet sor. Ennek értelmében, ha a Biztonsági Tanács a fegyveres erők alkalmazásáról határoz, akkor egy megállapodás születik ennek feltételeiről, többek között arról, hogy a tagállamok fegyveres erőket biztosítsanak vagy segítsék és megkönnyítsék ezek alkalmazását, úgy mint hogy egy tagállam csapatok szabad átvonulását engedélyezi.

A megállapodás azért is fontos, mert ebben meghatározásra kerül a fegyveres erők száma és neme, továbbá a készenlétük fokát és az elhelyezésüket is meg kell állapítani. A megállapodást vagy megállapodásokat minél előbb le kell tárgyalni és a fegyveres erők alkalmazásához egy Vezérkari Bizottság létrehozása is szükséges lehet, amely segíti a fegyveres erők koordinálást. A Vezérkari Bizottság tagjait a résztvevő tagállamok vezérkari főnöke teszik ki.

A katonai akciókra vonatkozó cikkek alkalmazására eddig többször is sor került, amelyek közül talán a leghíresebb az ENSZ BT 82. sz. határozata, amely a koreai háború jogalapjaként szolgált. A közelmúlt történelmének leghíresebb esete pedig a líbiai katonai akció, amely már a 2011-es arab tavasz következménye. Az ENSZ BT 1973. sz. határozata Líbiában több különböző eszköz használatát tette lehetővé, nemcsak teljes és megerősített fegyver embargót alkalmazott, hanem az ország területe felett létrehozott egy repüléstilalmi zónát is.

A határozat ezenkívül lehetővé tette bármely eszköz használatát a civil lakosság védelmében, külföldi megszálló erőkön kívül. Természetesen vitatható a határozat értelmében a később kialakult katonai beavatkozás határa, tekintve, hogy szárazföldi katonai segítséget is kaptak a felkelők a Kadhafi rezsimmel szemben. Amit viszont a határozat megszületésének sorsát illetően érdekes kiemelni, hogy a határozatot olyan módon sikerült elfogadni, hogy Kína és Oroszország nem vétózta meg, viszont tartózkodott, mint ahogyan egyébként Németország is.”