Hamis számok fogságában

„Az a tény, hogy ebben a 2007-től 2017-ig tartó évtizedben a görög gazdaság teljes visszaesése összesen negyven százalék körül lesz majd, ami a világháborús pusztításhoz közel álló szint, önmagában is elég nagy tragédia. De hogy mindeközben az IMF eredeti, 2007-es becslésének logikája erre az évtizedre harmincszázalékos növekedést feltételezett, az abszurdum. Szóval, hogy »csak« az előjelet nem találták el, és ezzel a legtekintélyesebb nemzetközi szervezet nagyjából a »jereváni rádió jelenti« című mutatvány történelmi mélypontjára süllyedt.

Ilyet, mondjuk, Rákosi Mátyás Országos Tervhivatalában produkáltak utoljára 1950-ben, amikor a reálbérek tervezett húszszázalékos növekedése helyett azok húszszázalékos csökkenése következett be az első ötéves terv időszakában. Bár az igazság az, hogy azért »versenyképes« volt mindezzel Kádár János tervhivatala is, ahol egy 1975-ben készült hosszú távú koncepció szerint 1990-re a reálbéreknek meg kellett volna duplázódniuk. Megduplázódás helyett azonban 1990-ben a reálbérek hat százalékkal alacsonyabbak voltak, mint tizenöt évvel annak előtte. És tegyük hozzá, ma, közel harminc év elteltével is csak körülbelül 16 százalékkal magasabbak a már 1990-re beígért százszázalékos szintnél.

Ha tehát egyáltalán lesz valaha is az 1975-ös reálbérek kétszeresét kitevő átlagbér Magyarországon, az a távoli jövő ködébe vész. A világot irányító erők, amelyek egyébként már Rákosit és Kádárt is bábfiguraként használták, és amelyek most éppen Görögországot kívánják »megmenteni«, mindig rendelkeznek valami biztos tippel arra nézvést, hogy miként kellene a fejlődés folyamatát felgyorsítani.”