Amilyen az adjonisten

„Szűzleány módjára viselkednek egyszerre a Fidesz vezetői a honi parlamentben. Az ellenzéken azt kérik számon, hogy miért nem állt melléjük Strasbourgban a Tavares-jelentés vitájában. Vagyis képviselői – hozzájuk hasonlóan – miért nem füllentettek, miért nem mennyei állapotban ábrázolták hozzászólásaikban a magyar demokrácia helyzetét? Eszükbe sem jutott a kormánytényezőknek, hogy azért alakult így a vita, mert minden szó, amelyet a szerdai szavazáson az Európai Parlament plénuma tekintélyes többséggel megszavazott, híven tükrözi a valójában tekintélyuralmi ország vezetési gyakorlatot. A Fidesz-KDNP-nek nem ellenzékét illenék megrónia magatartásáért, hanem egyes néppárti szövetségeseit, akik szavazataikkal vagy tartózkodásukkal ugyanúgy vélekedtek Orbánék politikájáról, mint a magyar szocialisták és egyes liberálisok.

Azt kellett volna hazudni, hogy ami itt nálunk most a Duna mentén történik, pontosan megfelel az Európai Unió követelményeinek, amikor minden ellenkezően alakul? Hálát kellett volna rebegni, amiért jobboldalunk úgy készül a 2014-es választásokra, hogy az ellenzék győzelme esetén is a helyükön maradjanak a média cézárok, az ügyészségi jogtiprók, a közélet kulcsposztjaira mozdíthatatlanul odaragasztott párthívek? Ezt az Orbán-módra elképzelt új »rendszerváltozást« pontosan úgy alakították ki, amilyen a huszonöt éves Horthy-rezsim volt: minden posztnak örökké az övékének kell lennie. Ezt kellett volna szolgalelkű bólogatással helyeselni?”