Újabb új fejezet

„Abban igaza van a magyar miniszterelnöknek, hogy Budapesten és Pozsonyon múlik, miként él az Európán belüli, egyre szélesebb lehetőségekkel. A »minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve« formulát azért kellett tegnap feltámasztani, mert ehhez brüsszeli források is kellenek. És hamarabb nyílik meg az uniós pénztárca, ha együttműködő partnerek közösen nyújtják be pályázataikat.

Az viszont valóban előremutató, hogy a határ menti közös beruházásokat rögzítő szándéknyilatkozatot az érintett megyék vezetői is aláírták. Pozitív és negatív példaként egyaránt az Ipoly-hidakat lehet felhozni. Besztercebánya megyében kettő épült fel rengeteg helyi hozzájárulással. A nyitrai régióban viszont a gáncsoskodások és a két beruházó közötti nézeteltérések miatt az átkelőhíd még mindig csak papíron létezik.

A két kormányfő által felrajzolt égszínkék közös égbolton azért bárányfelhő is feltűnt. Robert Fico odafricskázott egyet, megemlítve, hogy Szlovákiában másként kezelik a válságot, mint a szomszédban, mások az elfogadott megoldások is. Jelezte, hogy ők nem vívnak szabadságharcot Brüsszellel, és nem alkalmaznak unortodox megoldásokat, habár a bankok megsarcolását, a szektoradót és a magánnyugdíjpénztárak megcsapolását ők is elrendelték, de távolról sem a magyar mértékben és módszerekkel.”