„A hatalmas államadósság, a válságtól sújtva kedvezőtlen külső környezet, a növekedés, az erős hátország hiánya ugyanis súlytalanná teszi a kiállást, s komolytalan ötleteléssé silányítja a még oly jó kezdeményezéseket is. A magyar gazdaság állapota alapvetően behatárolja a külpolitikai mozgásteret, így aztán nem szerencsés ezt a helyzetet tovább rontani felesleges keménykedéssel. A húrt már csak azért sem jó túlfeszíteni, mert az a jelenlegi érzékeny helyzetben tovább rontja Magyarország imázsát.
S mivel szűk a mozgástér, nem lehet a keskeny palló mellé lépni, mert könnyen a folyóban találhatjuk magunkat. Ezért aztán csak támogatni lehet, ha lehetőségeinket bővítve, és ami nagyon fontos, a világban zajló változásokat időben megérezve a magyar külpolitika a média előterében lévő szabadságharc mellett bátran vállalta a globális nyitást és fordult keletre. Ugyanígy komoly eredmény, hogy nem rontva tovább a mozgásterét, normalizálta, egyes relációkban kimondottan javította az ország viszonyát a szomszédaival. Ezen az úton kell haladni tovább. Mindenekelőtt elengedhetetlen a kapcsolatok konszolidálása az Európai Unióval. Ha másért nem, hát azért, mert a keleti nyitásban megcélzott országok szemében is csak stabil, erős európai országként van értéke Magyarországnak. S persze azt se feledjük el, hogy kevés dolog rontja úgy a külpolitika hatékonyságát, a nemzeti érdekek védelmét, mint a viták és a hangzavar.”