Szembenézés

„A jobboldal egyre növekvő szavazótábora ma már tudja, hogy megmaradásunk csak nemzeti politikával lehetséges. A baloldalnak is fel kellene ébrednie. Szembe kellene néznie önmagával, ahogyan ezt tette a nemzeti, konzervatív, keresztény jobboldal. A jelenlegi nemzetietlen, a bankokat és a nemzetközi tőkét támogató politizálásukkal így évtizedekig távol tarthatják magukat a hatalomtól. Bibó István már 1948-ban, a kommunisták második hatalomra jutása idején világosan látta, megírta, hogy miért van válságban, bajban demokráciafelfogásuk. Hatvanöt éve is alkalmatlanok voltak demokratikus úton a hatalomgyakorlásra - az ország döntő többsége félt s nem szavazott a proletárdiktatúrára -, de akkor a megszálló szovjet hadsereg biztosította kormányra kerülésüket. Alappolitizálásuk, hozzáállásuk a nemzethez ma is alig változott, s aligha fog változni. Bibó akkor így fogalmazott róluk: »…az ellentétek dialektikus kiélezésén, minden ellenféllel szemben való bizalmatlanságon és a világnak a legszigorúbb módon társakra és ellenségekre való fölosztásán alapszik, az „aki nincs velem, az ellenem van”. Ez adja meg a kommunista párt karakterét.« A baloldal ma sem képes az ország érdekében az együttműködésre, inkább támad, feljelent bel- és külföldön, semmint a közös ügyön munkálkodna. Ideje most már szembesülniük a valósággal, mert a 2014-es szekér elment. Ideje azon is elgondolkodniuk egyeseknek, miként Németh László tette fel a kérdést, hogy »hol veszett el a magyar a magyarban?«”