Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Az események alapján láthatjuk, hogy Egyiptomban semmi sem történt Mubarak bukása óta. Az arab tavasz nem létezett, semmiféle új szelek nem fújnak, nincs demokratikus lelkesedés.
„Az események alapján láthatjuk, hogy Egyiptomban semmi sem történt Mubarak bukása óta. Az arab tavasz nem létezett, semmiféle új szelek nem fújnak, nincs demokratikus lelkesedés. Csak a nyers erő van, a hadsereg és azok a politikusok, akik eljátsszák a demokráciát egy alapvetően tekintélyuralmi országban. Most pedig ott áll Egyiptom, ahol a part szakad. Egy demokratikusan megválasztott elnököt mozdított el a hatalomból a hadsereg a nép lelkesedése közepette, s nem tudni, hogy a katonák mit fognak kezdeni a túl régóta általuk igazgatott kinccsel. Még egyszer átengedni a semmihez nem értő civilek kezébe, hogy újra választást írjanak ki, amelyet újra megnyernek az iszlamisták, nem tűnik túl jó ötletnek. Megtartani a hatalmat, hogy aztán egy európai parlamenti képviselő rájuk húzza a vizes lepedőt Brüsszelben, még ennél is borzasztóbb kilátás. De persze ott van a harmadik lehetőség, amelyet még senki sem próbált ki, pedig látványosan ezt akarja az egész nyugati világ: a választásokat minél előbb írják ki, s azt nyerje meg egy nyugatos, demokratikus, szekuláris párt, amely Mohamed el-Baradeit jelöli elnöknek. Senki se ismeri őt, de kifelé mosolyog majd Egyiptom.”