Zágráb mámormentes mézeshetei az EU-val

„Az aktív választók jelentős többsége és a politikusi elit egésze tehát felsorakozott az uniós csatlakozás mellett. Ettől függetlenül a horvátok jellemzően tisztában vannak azzal, hogy az EU-tagsággal nem jön el a Kánaán, sőt az unió jelenleg válságos időszakát éli. A közhangulat egyik jó közvetítője Hrvoje Jurić, a zágrábi egyetem filozófiaprofesszora, aki egyfajta baloldali szkeptikussággal elemzi a történteket egy zágrábi lapnak. Elismeri, hogy Horvátország jövője Európában van, de a horvát uniós csatlakozást »megrendezett házasságnak« tekinti, mivel szerinte az EU jelenleg nem kulturális közösség, hanem egy gazdaságra koncentráló, »bürokratikus Moloch«. A Večernji list napilap tematikus zágrábi konferenciáján Niall Ferguson, a Harvard nemzetközi hírű történészprofesszora úgy fogalmazott: »Horvátország uniós csatlakozása olyan, mint hajnali háromkor érkezni egy buliba, ahol a vendégek már elindultak haza, az ital pedig elfogyott«. Martina Dalić volt horvát pénzügyminiszter és uniós csatlakozási főtárgyaló szerint viszont az Európai Unió intézményi stabilitást és a jog uralmát biztosíthatja hazája számára.

Hiszen hiába a Monarchia hagyományain alapuló, közép-európaias összkép a felszínen: a mélyben ez – több más közeli országhoz hasonlóan – fél-balkáni, homályos, bizáncias viszonyokkal ütközik, és sokszor ez utóbbiak kerekednek felül. Elég csak a nagy hatalmú Ivo Pukanić laptulajdonos-újságíró néhány évvel ezelőtti meggyilkolására, vagy Ivo Sanader volt jobbközép miniszterelnök korrupciós botrányára utalni. Igaz, az újságíró gyilkosait elfogták és elítélték, ahogy az Ausztriába menekült Sanader is első fokon tíz év börtönbüntetést kapott 2012 novemberében. A Transparency International 2012-es korrupció-percepciós világranglistáján a 62. helyet foglalja el Horvátország, Szlovákia társaságában, Magyarországnál valamivel rosszabb eredménnyel. Ez visszalépés a tíz évvel ezelőtti 51. helyhez képest.

A horvát gazdaság nagyjából a környező térség országaiéhoz hasonló állapotban van. Az IMF számításai szerint az egy főre jutó GDP Horvátországban 12 962 dollárt tett ki, amivel éppen megelőzi az EU-tag Magyarországot és Lengyelországot, nem beszélve a lemaradt Romániáról és Bulgáriáról. A 4,4 milliós ország gazdasága recesszióban van, a munkanélküliség 19,6 százalékon áll. A költségvetés 2012-ben 4,6 százalékos hiánnyal zárt, míg az államadósság tavaly a GDP 53 százalékát tette ki, és tovább növekszik. A közepes eredményeket tükröző mutatók jövőbeli alakulását még borúsabbnak láthatjuk, ha számba vesszük, hogy Horvátország – az északi szomszéd Szlovéniához hasonlóan – az elmúlt húsz évben az állami tulajdonon, erős állami aktivitáson és protekcionizmuson alapuló, kevésbé versenyképes gazdasági rendszert tartott fenn. Ez a modell ugyan ma újra erősödik itt-ott Európában, viszont ahogy Szlovéniának, úgy Horvátországnak is két évtized elmaradt leckéinek bepótlásával kell a közeljövőben megbirkóznia. A nyugati, főleg osztrák és német cégek ugrásra készen várnak, hogy betörhessenek a piacra, miközben a magas munkanélküliséggel sújtott horvát fiatalság egy része is elindulhat Nyugat felé.

A nemzeti büszkeség és összetartás erejét azonban nem szabad lebecsülni, különösen Horvátország esetében. E sokat látott, sokat tapasztalt nép, ha nem is örömmámorban, de felemelt fejjel lép be az európai közösségbe – s ezzel érdemes Brüsszelben is tisztában lenni. Ivan Gundulić, a horvát kultúra kora újkori menedékeként szolgáló Raguzai Köztársaság (a mai Dubrovnik) barokk kori költője írta Dubrovka című versében: »O liepa, o draga, o slatka slobodo... sva srebra, sva zlata, svi ljucki životine mogu bit plata tvoj čistoj lipoti«. »Ó jó, ó drága, ó tisztelt szabadság... se ezüst, se arany, se az élet maga nem tudja helyettesíteni a te tiszta és fenséges dicsőségedet.« Az Osman című hőskölteményében a Kelet és Nyugat szembenállását ábrázoló, a Nyugat mellett elkötelezett Gundulić mai örököseivel együtt reménykedjünk: az Európai Unió a szabadság kiteljesedését hozza majd Horvátország számára.”