„Ha valaki feledné, úgy ismertük meg a hódmezővásárhelyi üstököst, hogy megnyerte a versenyt, amelyben azon konkuráltak a honatyák, hogy ki vesz fel több költségtérítést számla nélkül egy ciklusban.
Persze jogszerű volt a kasszírozás, az erkölcs pedig csak akkor kerül szóba, ha más van a fókuszban. Így nem probléma az sem, ha arról értekezik, hogy a kisfia jó parti, ellenben akinek nincs semmije, az annyit is ér. És perel médiacéget, mivel a kommentelők megsértették az emberi méltóságát, mert legalább a szólásszabadságnak legyenek korlátai, ha már a NER-nek nincsenek.
Miként kommunistái sem. Lázár alkalmanként igyekszik mintegy eszmei, ideológiai alapon indokolni kormányintézkedéseket, s ilyenkor elmerül identifikációs kérdésekben. Akkor még nincs probléma, ha Simicska Lajost és Csányi Sándort rendszertani keretben, az egér, elefánt, polip háromszögben kell elhelyeznie, a baj ott kezdődik, ha a meritokrácia, szabadság, igazságosság sűrűjében kell eligazodnia.
Ilyenkor váratlanul elkommunistázza magát, s e szó a fejében nagyjából egyet jelent a rendszerváltás előtti időszakkal.”