„Azt el kell ismernünk, az Orbán-kormánynak is vannak eredményei:
- vannak olyan eredmények, amelyek pozitívak,
- vannak olyanok, amelyek »hozzáértő« tálalásban eredmények (legalábbis a társadalom egy részének), más szemszögből viszont erőteljes kudarcok,
- és vannak olyan eredmények, amelyek bizony semmilyen körülmények között - legalábbis épeszű környezetben - nem minősülhetnek pozitívnak
- a legszélesebb réteget érintő »eredmény« viszont a társadalmi szintre emelt kognitív disszonancia.
Csináljunk egy - nem teljeskörű - leltárt, hátha jobban megértjük, mi is okoz bennünk ellenmondást és folyamatos szorongást:
Egykulcsos személyi jövedelemadó: történt egy jelentős jövedelemátcsoportosítás a társadalom elesettjeitől a gazdasági elit részére. Ez gazdaságpolitikai szempontból éppen lehet racionális döntés, társadalompolitikai szempontból viszont nagyon kevéssé szimpatikus - a választók többségét negatívan érintette még akkor is, ha azt mondják, milyen nagy vívmány részesei.
Munkatörvénykönyv módosítás: versenyképesség szempontjából rendben levő lehet, mégsem rokonszenves és széles rétegben kelt ellenérzéseket. A pedagógusokat sem kíméli sem az életpályamodell, sem az államosítás - a »sikertörténet« nem áll stabil lábakon, ráadásul a tanároknak még a szülői értekezleten is magyarázni kell a bizonyítványuk.
Nem leszünk gyarmatok - erőteljes bank- és multiellenes fellépés: jól hangzik, kajálja is az, akinek jól jön ez a típusú ellenségkép, azonban ennek a politikának sajnos az eredménye, hogy az országban 15 % körüli a beruházási ráta, ez a mérték pedig az elkopott eszközök pótlására sem elég, másképp fogalmazva nincsenek érdemi új beruházások, ennek pedig a munkahelyek látják a kárát.”