Mi lesz Orbánnal?

„Azok, akik ma parlamentben, önkormányzatban, pártban pozícióban vannak – még ha csak egyszerű képviselőként is – az önátmentésre fognak játszani. Felújítják (ha észnél voltak, eddig is »ápolták«) a régi hatalom- és pénzmegosztó kapcsolataikat a helyi szocialista vezérkarral vagy klientúrával, megpróbálnak visszatalálni oda, ahonnan 2006 őszén, illetve 2010-ben elrugaszkodtak, és közben megpróbálnak minél többet megőrizni a megszerzett előnyökből. Hogy sikerül-e nekik, ez nem rajtuk múlik. Ami a kegyvesztett fideszeseket illeti parlamentben, önkormányzatokban, állami és önkormányzati cégekben: már ma sincs annyi szabad pozíció a rendszerben, hogy őket kárpótolni tudják a szükségképpen bekövetkező veszteségükért. A kegyvesztettek sokasága válik fokozatosan sértett emberré. Akik az »életüket adták« a pártért, és lám, ez a hála. Amíg a párturalom tart, ez a sértettség megmarad magánhasználatúnak. Mihelyt meginog, vége a kényszerű lojalitásnak. Új megoldásokat kell keresni az új feltételeknek megfelelően. A fideszeseknek ez a része ugyanúgy viselkedik majd, mint ma bármelyik, a viszonyokhoz alkalmazkodó közember.

És végül. Amikor a választási vereség után a közfideszes ott áll majd az előtt a dilemma előtt – ha lesz egyáltalán ilyen dilemma, mert meggyőződésem, hogy a vereség legkisebb jelére Orbán ismét bezárkózik a Lendvay utcai székház legfelső emeletére focimeccset (jéghokit?, már nem emlékszem) nézni, mint 1994-ben, azzal a különbséggel, hogy most már le se jön onnan, tehát nem fogja szervezni az »ellenállást« –, szóval ha az elbizonytalanodott közfideszes ott áll majd a dilemma előtt, hogy helyeselje és támogassa-e a Fidesz meg a szélsőjobb véresszájú civiljeinek a polgárháborús készülődését, amellyel a választások eredményét akarják „korrigálni”, vagy egyszer és mindenkorra számoljon le az életének ezzel a szégyenteljes szakaszával, és próbáljon kiügyeskedni valamilyen új helyet magának a remélhetőleg elkövetkező új rendszerben, egy kezemen (de lehet hogy kettő kell hozzá) meg tudom számolni azokat, akik elég elszántak, elég korlátoltak és elég vérmesek ahhoz, hogy az előbbi megoldást válasszák.

Összefoglalva: ez a párt addig párt és addig ilyen, amíg Orbán tekintélye súlyos csorbát nem szenved, és amíg cselekvőképes. Mihelyt ez a helyzet megszűnik, csúnya, ám valószínűleg mindannyiunkra nézve nem veszélyes bomlási folyamatokkal kell számolnunk.”