„A jog uralma helyett tehát eljött a személyek uralma. De milyen rendszer ez? Mert azt túlzónak érzi az ember, hogy diktatúra lenne.
Az igazság az, hogy én már ásítozom, ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy ez diktatúra vagy sem. Alapvetően azt gondolom, hogy ez egy új jelenség a történelemben és a régi címkék ráragasztása nem szerencsés. Nagyon érdekes, ha például az emberi jogok vagy a sajtószabadság szempontjából összehasonlítunk egy igazi diktatúrát az Orbán-rendszer jelenlegi stádiumával. Kétségkívül létezik szabad sajtó, ha nem létezne, ez az interjú sem létezne. Optimista számítások szerint viszont a szabad sajtó a magyar társadalom kb. négy százalékát éri el. A fennmaradó részben kormányzati hirdetőtábla, részben infotainment, tehát megcsalta-e x-et a menyasszonya, vagy sem. A rendszerváltás előtt viszont nem volt ebben az értelemben szabad sajtó. Amely ugyan négy százalék, de például államfőt buktatott. Az emberi jogok benne vannak az alaptörvényben. Miközben szerintem ez az alaptörvény a negyedik módosítás után már nem tekinthető alkotmánynak. Tehát ez nem egy régi vágású diktatúra, hanem egy olyan rendszer, amelynek egyik identitás-eleme a szabadság korlátozása. Politikai okokból valószínűleg egyikünket sem fogják letartóztatni, de ugyanakkor folyik egy egészen bizarr kémper, amire azt mondja az ember, hogy nagyon-nagyon szaglik, ám a titkosítás miatt semmit nem tudunk róla. Miközben a jobboldali sajtó rég belengette, hogy valójában egy bolgár cég alkalmazásáról van szó, amely az orosz titkosszolgálat fedőszerve volt. Ha ez így van, miért kell titokban lefolytatni a pert? Viszont már csak azért sem beszélnék szabvány-diktatúráról, mert mit fogunk majd mondani, ha a helyzet rosszabbodik.”