„Most a demokratikus baloldalon hirtelen elszaporodtak az önállók, hogy ne mondjam, az önálló entitások, és ezek, némi globális segítséggel, nagy-nagy országos összeborulásra készülnek. De piszkosul ám. Ha ugyan még nem is szerelmesek egymásba, egyelőre nem csókolóznak – gondolván egy szaftos brezsnyevi csókra, nyilván ennek is eljön még az ideje –, de a liezon kétségtelen. És jószerivel már-még csak annyi nem dőlt el, hogy ki legyen a főösszeboruló. Bár ki tudja. A formállogika – meglehet, az reakciós és nem demokrata – azt mondaná, hogy nekem van öt százalékom, neked tizenöt, neked van pártod, nekem nincs, akkor te vagy a király. Ám itt, ezeknél az önálló entitásoknál soha semmit nem lehet előre tudni. Így például azt sem, hogy az öt vagy a tizenöt-e a nagyobb. Ezért mondhatta aztán a nagy szárszói nyálazáson az egykoron SZDSZ-alapember, Konrád György, hogy a demokrata tandemben majd Mesterházy fog taposni, Bajnai pedig kormányoz.
Isten őrizzen még a gondolattól is, de lehet, hogy kimondatott az ítélet? Tán csak nem valami komprádor – na ez a gyöngyszem is Török Zsolt nyelvére való piercingnek – burzsoázia készülődik itten? Tán csak nem külföldről mondják majd meg nekünk, hogy mi mennyi?
Mindenesetre annyit azóta már lehetett hallani – névtelenséget kérő MSZP-s informátorok »barátilag megsúgták« –, lehet, Mesterházy nem vállalja a miniszterelnök-jelöltséget, hiszen ha másodszor is elbukik Orbánnal szemben, akkor neki lőttek, vége a karrierjének. És persze harcostársai – köztük a segédartista-agyú szóvivő is –, szigorúan a demokrácia jegyében, nyilván rögvest magukévá teszik a főnök gesztusát, nemes lemondását. Lelkesedésükben meglengetik a szóvivőt, zászlót bontanak Bajnai mellett, s Török Zsolt újra kerítést mászat néhány kialvatlan egyetemistával, majd közösen megkeresik Gyurcsány szakdolgozatát, eléneklik az Internacionálét, végül pedig a pumanevelő Kóka János harcos irányításával, kalákában nekilátnak a magyar mocsár demokratikus lecsapolásának.”