„A fő gond az, hogy a birodalommal nem lehet tárgyalni, egyezkedni, mert a birodalom egész egyszerűen »nincs«! Persze nagyon is van, de soha nem ő, hanem valamilyen megbízottja tárgyal, akinek nagyon kötött mandátuma van, és a szokásos birodalmi közhelyeken kívül mást nemigen tud ismételgetni. Ebben a kontextusban tehát az Európai Bizottság vagy a Nemzetközi Valutaalap nem partner, mert az általuk évtizedek óta ismételgetett neoliberális »mantra« a »strukturális reformokról« meg a »fenntartható növekedésről« csupán a nyers birodalmi érdekek kompromisszumképtelen képviseletét jelzi. Az egész egy origamiszakkörre emlékezet, ahol mindenki »hajtogatja« a magáét. A satuba szorított kormányt tehát egyik oldalról az egyre elkeseredettebb népe nyomja, most éppen leginkább a devizaadósok »személyében«, a másik oldalról meg a birodalmi helytartók bábfiguráinak »papagájkommandója«, akik mögött a birodalom cinikus, gátlástalan elutasítása sejlik fel. Logikailag ebben a helyzetben csak a háborús konfliktusok elmélyülésére számíthatunk.”