Leváltani a népet!

„Bertold Brecht az 1953-as berlini lázadási kísérlet leverése után írta meg híres, maróan gúnyos versikéjét, Die Lösung (A megoldás) címmel. A vers arról szól, hogy a lázadás után a pártvezetés a Sztálin fasorban (innen indult ki az építőmunkások felkelése) összehívja a népet, és közli, hogy csalódott benne, a nép le van váltva, és rövidesen sor kerül egy új nép megválasztására.

Bár az esemény óta éppen hatvan év telt el, ám azóta is számos tapasztalatunk erősíthet meg minket abban, hogy a helyzet nem sokat változott. Most éppen Charles Gáti tett erről tanúbizonyságot, aki a Huffington Post című lapban a következőket mondta John Feffer kérdéseire válaszolva: »1989-ben a várakozásainkkal ellentétben a nyugati típusú demokrácia magja nem hullott jó talajra minden országban, és minden népréteg esetében. Úgy tűnik, a városok továbbra is érdekeltek valamennyire, de máshol a régimódi hagyomány dívik. De nem a szocializmusra magára gondolnak nosztalgiával, hanem a középszerűségre, a látszólagos egyenlőségre és a jóléti állam szegényes juttatásaira. És legfőképpen a kemény munka játszik itt közre, melyre a kapitalizmus kényszerít, tehát van benne lustaság is, és persze nosztalgia a garantált kéthetes szabadság, az egyéves gyes, a teljes foglalkoztatottság iránt.«

Tehát ha jól értjük Gáti szavait, a nép nem bizonyult méltónak az új birodalom urainak bizalmára, és a szerző ugyan nem mondja ki, de sugallja, hogy bizony új, méltóbb népre volna szükség.”