Bajnaiék megakadályozhatják a Fidesz leváltását

„Az »elitek« láthatóan Bajnai Gordon mögött sorakoztak fel, de ha a társadalom mélyrétegeit nézzük – amire a közvélemény-kutatásoknál jobbat egyelőre nem találtak ki –, akkor azt látjuk, az MSZP támogatottsága a biztos szavazók körében nagyjából háromszorosa az Együtt 2014-ének. Hogy oldják fel ezt a dilemmát?

Mesterházy Attila és Bajnai Gordon bölcsességét jelzi, hogy a legutóbbi találkozó után deklarálták: mindkettőjüknek elfogadható lehet a másik személye. Ezzel ezt az egyelőre megoldatlan kérdést kiemelték az egyeztetésekből. De a kérdésében megfogalmazott dilemma persze létezik. Teljesen legitim igénye az MSZP-nek, hogy ilyen támogatottság mellett – amennyiben ő ezt ambicionálja – az elnöke legyen a közös miniszterelnök jelölt is. Senki nem kérdőjelezheti meg Mesterházy Attila jogát erre. Ha valaki megtenné, az számunkra elfogadhatatlan lenne, hiszen a választóink akaratával menne szembe.

Támogatóink ugyanis nem azt várják tőlünk, hogy ha ennyien állnak mögöttünk, akkor mi elegánsan félreálljunk, és mást támogassunk. Nagyon fontos, hogy Bajnai Gordon visszaigazolta: tisztában van ezzel a mai helyzettel. És nyilvánvaló, hogy ez nem csak a miniszterelnök-jelölt személyére vonatkozhat. De persze ahogy mi nem fogadunk el ultimátumot, másoknak sem adunk ultimátumot. Nem mondjuk senkinek, hogy aki nem veszi tudomásul, amit mondunk, az levonulhat a pályáról.

Közös lista, közös jelöltek, közös listavezető. Ez egy „ideális helyzetet” feltételezne, miközben vannak azért, akik például nem szívesen indulnának közös listán az MSZP-s jelöltekkel. Ezt hogy fogják kezelni?

Ez szintén egy létező kérdés. A közös lista, közös jelöltek indítása csak akkor működhet, ha minden szereplő teljesen elégedett vele, és úgy érzi, választói előtt teljes legitimitással képviselheti. De gondolkodni kell azon is: mi lesz, ha nem így történik, ha valaki másképp érzi majd? A tárgyalópartnerünk egy pártszövetség, amely jelenleg két pártból áll: ez tízszázalékos támogatást igényel kapásból…

Amitől egyelőre elég messze van az Együtt 2014…

Egy évvel a választások előtt még sok minden eldöntetlen. Gondoljunk csak vissza: 1989-ben az akkori ellenzék azért harcolt a kétharmados törvényekért, mert attól tartott, az MSZP megnyeri majd az első választást, aztán a szocialista párt 9,9 százalékot kapott. A következő ciklusban a választások előtt másfél évvel a Fidesz toronymagasan vezetett, senki nem gondolt arra, hogy az MSZP egyedül is választási győzelmet arat. Négy év múlva senki nem gondolt rá, hogy a Bokros-csomaggal megterhelt MSZP egy százalékkal többet szerez az 1994-es eredményénél. Bajnai Gordonék nyilván úgy gondolják most, hogy meglesz a tíz százalék. De mi lesz akkor, ha mégsem? Óriási és valós kockázat, hogy ez a tíz százalék csak 9,9 lesz. Emlékezzünk csak 2002-re: Kupa Mihály és a Centrum Párt 3,9 százaléka, vagy a MIÉP éppen, hogy kiesése. Ezek is kellettek ahhoz, hogy nyerni tudjunk, mert a jobboldaltól vittek el szavazatokat. Bajnai Gordonék óriási felelőssége, hogy ha két pártként indulnak, és nem érik el a tíz százalékot, akkor a leváltók koalícióját fogják végletesen meggyöngíteni.

Nagyon tanulságos az SZDSZ története is: hiba volt, amikor Horn Gyula az 1998-as választások előtt bejelentette, hogy minden körülmények között együtt kormányzunk majd velük. Az SZDSZ-ből senki nem cáfolta, senki nem mondta, hogy ez nem így fog történni. Vagyis a választók helyett eldöntöttük a következő koalíciót, miközben az SZDSZ szavazóinak nagy része nem érzékelte úgy, hogy a négy év közös kormányzás után természetes a folytatás. Nagyon nagy hibát követünk el tehát, ha a társadalmi bázisok integrálása nélkül történik meg az elitintegráció. Ehhez a véleményeknek harmonizálódniuk kell, és ez időigényes.”