„Ha jól értjük, Bajnai alapüzenete az, hogy más politikai mentalitást képvisel, mint a Fidesz vagy az MSZP. Számolnia kell a határon túliakkal, és nem okvetlenül azért, mert középtávon olyan sok szavazatot remélhetne. Ha a Bajnai doktrína más, akkor ez más kell legyen a határon túli témában is. Ennek elemeit nem lehet Budapestről összeszedni, de nem lehet kirakni a romániai magyar politikusokkal való beszélgetésekből sem.
Úgy sejtjük, Bajnai azért jött el Erdélybe – nem először az utóbbi időszakban – hogy finomhangolja a határon túli csomagot, és hogy megismerje azokat az erdélyieket, akikre egy leendő hálózatépítés kapcsán – ha más miatt nem, akkor semleges rokonszenvük kapcsán, de – számíthat. Vagyis kilépett abból a komfortzónából, amihez a legtöbb pannon politikusnak nem volt bátorsága: nem akart a maga számára nagy ratinggel rendelkező kiszállásokat, retorikájában nem rejtőzött kényelmes, az erdélyiek többségének tetsző, hízelgő metaforák mögé, nem veregetett hátakat és főleg: nem ígért semmit. Bajnai erdélyi találkozóinak az volt a lényege, hogy meghallgatta azokat, akikkel találkozott, és elmondta, milyennek látja a jelenlegi magyarországi status quót. Ezeken a találkozókon életkor, politikai preferencia és közéleti súly szerint is nagyon vegyes volt a társaság. Bajnai nem kérte a jelenlévők szavazatát, nem udvarolt ki rokonszenvet, nem vezette vissza családfáját, amiben jobbra-balra kacsintgatva kőkorszaki erdélyieket mutatott volna ki.”