„Szögezzük le, a háromszázalékos hiány nagyon fontos dolog. Hogy annyira-e, mint amennyire uralja a gazdaságpolitikát, nos, abban kételkedhetünk. Mert szép az, hogy a kormány végre képes olyan költségvetést kreálni, olyan többéves pályát felmutatni, amelyről uniós pozitív döntés is születik, és végre-valahára nem a futottak még kategóriában tanyázunk az EU-n belül, ám az elmúlt években adók módjára kivetett százmilliárdos tételek vagy éppen állami visszafogások pont a reálgazdaságtól szippantották el az értékes forrásokat. Bőséggel megtapasztalhattuk 2006-tól, hogy mit jelent a gazdasági zuhanás, hogy a hét esztendeje pangó belső piacról, a kis- és közepes vállalkozások ellen ezerszámra zajló felszámolásokról ne is szóljunk.
Úgy tűnik, az adópolitika a bevétel előteremtésének fő eszköze lett, de milyen jó lenne, ha a híres magyar pénzügyi kreativitás nem ebben merülne ki. A következő napokban a mentő tétel az lehet, hogy a befektetők sem rettentek meg a legújabb tervek láttán, és amíg külföldről hajlandók finanszírozni bennünket, addig nincs baj.”