Búcsú

„Változásra és változtatásra képes, nagyformátumú államférfi volt, aki azonban mindig is értette az emberek nyelvét. Szót értett mindenkivel és ezt még ellenfelei is nagyra értékelték. Nem tekintélyt követelt, hanem kivívta magának. Ha megszólalt, kellett rá figyelni és ő sosem élt vissza ezzel. Mint ahogy azzal sem, hogy kormányának kétharmados többsége volt a parlamentben. 

81 év adatott meg neki, de legutoljára akkor szerepelt a nyilvánosság előtt, amikor 75. születésnapján köszöntötték. Azóta javarészt egy kórházi szobában élt és ez a hat év, az elhúzódó betegség méltatlan volt mindahhoz, ami előtte történt.

Így hát Horn Gyulára csak úgy emlékezhetünk, mint az európai politikát értő és megértő külügyminiszterre, a sikeres pártelnökre és az egész ország tiszteletét kivívó miniszterelnökre. Példát adott utódainak elvhűségből, a politika művészetéből és emberségből is. Így a veszteséghez, amely most halálával véglegessé vált, már hozzászokhattak azóta, hogy kiszállt a napi politikából. Ám sikereit megismételni - egy egészen más történelmi helyzetben - méltó tisztelgés lenne emléke előtt.”