A magyar Charles de Gaulle

„Ha a dolgokat más szempontból nézzük, kiderül, hogy valójában a Fidesz lefedi a jobbközép, a centrum és a balközép teljes terét is. Igazi »gyűjtőpárt« lett. Gazdaságpolitikája és a szociális méltányosság alkalmazása baloldali ihletű, a nemzeti érzésre épülő külpolitika jobboldali vonás – hogy csak ezekre a példákra hivatkozzak. Az ilyen gyűjtőpártoknak az a fő gyengesége, hogy tagjaik és híveik sokféle különböző motiváció alapján csatlakoznak hozzá vagy szavaznak rá. A szétesés veszélye azonban elkerülhető, ha valamiféle összefogó erő jelenik meg.

Ez lehet egy karizmatikus vezető személyiség. A párizsi »Le Monde« egy cikke fején találta a szöget, amikor Orbán Viktort Charles de Gaullehoz hasonlította. Függetlenül attól, hogy az egyik egy 10 milliós országot kormányoz, a másik pedig hatszor akkorát irányított, mindketten vonzó erejükkel, kiemelkedő egyéniségükkel és mozgásba lendítő tehetségükkel, pártjukat össze tudják (tudták) fogni. A karizmatikus kisugárzást helyettesítheti (de erre ritkábban van példa) egy kis számú összeforrt csapat is, melynek tagjai között időt álló kapcsolat alakult ki.

Az összetartást biztosíthatja a közös értékrendszer is. Ez különösen megtalálható a kereszténydemokrata pártok esetében, melyeknek világnézeti alapja megtűri, hogy egy konzervatívabb és egy haladóbb szárny lakjon együtt, valamint, hogy különféle társadalmi eredetű tagok rokonszenvezzenek egymással.

Azonban egy, a Fideszhez hasonló sikeres gyűjtőpárt nincs a fenyegető veszélyek ellen beoltva.”