Az MSZP nem szorult legitimálásra (2001)

„Egyfajta mámoros, nem teljesen hétköznapi állapotban állapodott meg az SZDSZ-szel?

Ezt nem mondanám, csakhogy nagy kínokat álltam ki, amikor zajlottak a koalíciós tárgyalások. Politikától senki nem mámorosodik meg, hacsak nem diktátor hajlamú az illető.

Sok mindent állítottunk önről ´94 és ´98 között, de ezt speciel nem. A koalíció megkötésében az MSZP szempontjából volt azért ráció: az SZDSZ legitimálhatta a pártot.

Engem ez sosem érdekelt, nem szorultunk legitimálásra. Én nem fogok versenyezni az SZDSZ-szel vagy bárkivel, hogy ki mit tett a rendszerváltásért. Egész Európa elismert minket. Akkor mit kell rajtunk legitimálni? Én azért hittem a koalícióban, mert tudtam, hogy nagyon kemény időszak következik, amelyben a stabil kormányzáshoz kevés az 54 százalék, pláne, ha öt párt ül az ellenzéki sorokban.

Mintha indulattal beszélne az SZDSZ-ről.

Ha indulat lenne bennem, nem vetettem volna fel, hogy le kell ülnünk tisztázó beszélgetésre. Nagyon kemény kritikákat kaptunk az elmúlt hónapokban a szabaddemokrata politikusoktól, mindenekelőtt Demszky Gábortól. Nem jogos, hogy ha már egymás mellett ülünk a parlamentben, megkérdezzük, hogy miért rúgtok mindennap belénk? Ezt az SZDSZ kategorikusan elutasította, ami még nem zárja ki a jövőbeni együttműködést.

Amennyiben ismét vezető pozícióba kerülne, ismét előkerülne a múltja, például a Nyugati téri események. Nem kíván-e ezzel kapcsolatban bármit mondani?

Csak ismételni tudom önmagam. Már a rendszerváltás előtt, majd az Országgyűlésben is számot adtam a múltamról, nyíltan vállalva azt. Az önök által említett és más ügyekben is bírósági ítéletek tisztáztak. Átvilágítottak. Az ítéletek, döntések nyilvánosságot kaptak, vonatkozik ez a Nyugati pályaudvarnál történtekre is.”