Miért blamálja magát Schmuck Andor Bajnai Gordonnal?

„Mi, beavatottak, az Ön művészetét hosszú ideje nyomon követő rajongók természetesen tudjuk, hogy a lenyűgöző előadás csupán egy, a népszórakoztatás iránt elkötelezett művész fricskája az ancien régime (lol) most épp „korszakváltást” hirdető figurái felé. Az sem kétséges előttünk, hogy ha Önön múlna, soha nem mutatkozna egy villamosmegállóban az E2014VMKPPMVSZ lúzerválogatottjával, és nem csupán azért, mert mind Bajnai, mind Ön csak mostanában szembesült azzal a lehangoló ténnyel, hogy Budapesten a villamosjegy színe – kapaszkodjunk meg – lila.

De Tisztelt Elnök Úr, gondoljon bele, milyen súlyos következményekkel járna az Ön évtizedek óta építgetett nimbuszára nézve, ha a jelenetet félreértve rajongói azt hinnék, hogy Ön komolyan, magánemberként is szóba állna ilyen alakokkal. »Csak nem állt be ezek közé a kalandorok közé az Andor is?« – kérdezhetik most Tisztelet Társasága-szerte Korda György szépkorú rajongói, akik – nem túlzás – egy emberként várják mentoruk megnyugtató válaszát.

Valószínűleg már az is javítana a helyzeten, és megnyugtatná az Ön tisztelőit, ha egyértelművé tenné, hogy a villamosmegállós jelenet után első dolga volt kezet mosni a Boráros téri Mekiben, és az ilyen helyzetben sajnos elkerülhetetlen kézfogások után nem maradt az Ön jobbja korszakváltásos, pláne összefogásos. Ha ezzel megvagyunk, arra kérem, tegye közzé a zseniális rövidjátékfilm rendezői változatát, amelyben a kamerába kacsintva teszi egyértelművé, hogy a nagyszerű alakítás csak egy múló epizód, egy ragyogó geg volt az Ön párját ritkító összművészeti pályafutásán, és semmiképpen nem az Együtt pernahajdereinek legitimálására tett kísérlet!

Tisztelt Elnök Úr, Kedves Andor, kérem, ne habozzon, az Ön hitelessége és jövője a tét!”