Buzizásuk kora

„Afelől nincs kétségünk, hogy eddig kevés hasonlóan visszataszító összegzés hangzott el a teátrummal kapcsolatban. A buzizással nem sokat foglalatoskodnánk, mert a kijelentés nem a homoszexuálisokról szól, hanem az elképzelt fertőről, amelyet ez a szó érzékeltet a legjobban a tisztes, a vonatkozó elemzésen jókat kacagó polgári közönségnek. Ezen a szinten kár leragadni, mert érdekesebb, hogy mit is tekint buzikról (értsd: mocsokról, értékvesztettségről, antipatriotizmusról) szóló művészetnek Kerényi. 

Ennek a nemzeti színházbeli ciklusnak a terméke a Mohácsi testvérek Egyszer élünk című zseniális, s megrázó darabja, Andrei Serban Angyalok Amerikában című remeke vagy Alföldi Róbert Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című parádés előadása, valamint a Bodrogi Gyulát, Molnár Piroskát, Törőcsik Marit (a Nemzet Színészeit), Blaskó Pétert, Kulka Jánost, László Zsoltot, Makranczi Zalánt, Péterfy Borit, Stohl Andrást, Tenki Rékát, Tompos Kátyát, Udvaros Dorottyát és megannyi kiváló művészkollégájukat felvonultató társulat kialakítása és műhellyé formálása. Ennek kell véget vetni a turbó magyarok szerint? Ennek az antitézise a magyarok igazsága? Ez mind az, amiből elég? 

Kerényi állásfoglalásából az következik, hogy igennel felelne a felvetésekre, mert mindez a buzikról szólt. Aki esetleg feledné: ő a miniszterelnök megbízottja, azaz Orbán Viktor alighanem hasonlóan gondolkodik, mint kiválasztottja, különben, fölteszem, leváltaná, esetleg pihenni küldené. A kormányfőnek ez a látásmód, s a »Mi a magyar?«-ra adott efféle válasz felel meg.”