„Nyilas dilettánsokat emelnek be a tananyagba, antiszemita seggfejekről neveznek el köztereket, előszedik a katolikus antiszemitizmus összes züllött figuráját, avas politikusokat ajnároznak és nyilas zugfirkászok folyamatos emlegetésével akarják elhitetni, hogy tudnak olvasni. De nem a nyilasok! A kormánypártról beszélek, aminek Kedves Vezetője éppen mostanában égette magát szénné a Zsidó Világkongresszuson, azzal, hogy NB II-es bullshittel akarta kidumálni magát olyan emberek előtt, akiknek már minden déjà vu.
Ebben az esetben tökéletesen felesleges minden nyafogás.
Nem állítom, hogy Szanyi Tibor feltartott középső ujja fogja a nagy magyar sötétség ezen tragikus fejezetét lezárni, mint ahogy azt sem hiszem, hogy a humánértelmiségi fanyalgás. Mindkettő vagy egyik sem, de ettől még igenis létjogosultsága van az erőteljes jelrendszernek, mivel a célközönség egységesen egyszerű, mint a vályogbrikett, és hamarabb levonja a következtetést, hogy talán túlment azon a határon, amit tényleges fizikai kontaktus nélkül megúszhat.
Nem filológusok háborúja folyik a Parlamentben.
A történelem folyamán a nácikat még sohasem győzték le érvekkel, hanem jöttek az oroszok (máshol amerikaiak), és addig lőtték őket, amíg mozogtak. »Kiket a ruszki puska lőtt rusztikusra« – ahogy azt Pajor Tamás megénekelte – , nem értenek a szóból. Fenyegetni akarnak, megfélemlíteni és megsemmisíteni másokat, ezért aztán csak a fenyegetésből és megfélemlítésből értenek. Ez már csak azért is jó, mert elkerülhetik a megsemmisítést.
Szanyi Tibor mindössze felismerte ezt, és él a lehetőséggel. Hogy közben még élvezi is, az csak a megérdemelt bónusz egy elgyötört és ellenzékben kicsit megfáradt politikusnak.”