Mit kíván a kétharmad?

„Először is azt, hogy a sokat emlegetett »elmúlt nyolc év« szereplői, azok eszme- és üzlettársai ne kerülhessenek vissza a hatalomba; másodszor és legfőképpen azt, hogy soha ne kelljen röstellni magunkat a voksainkért! (...)

Tetszik nekünk ezekkel szemben a mostani kormányzat reálpolitikusi attitűdje, amely szerint a magunkfajta, közép-európai kis népnek aligha létezik élet Európán kívül. Ezzel együtt, ahogy kiáll a legnagyobb, akár gazdasági, akár politikai hatalmak, a kicsik részéről addig csak készséges parírozáshoz szokott képviselőivel szemben is, ha a honi érdekek sérelmét sejti, észleli. Persze azt is csak ésszel, de a falig lehetőleg mindig elmenve, mégpedig fejbeverés nélkül és nem „kerül amibe kerül" alapon. Nekem egyébként különösen tetszik, hogy a koalíció gazdaságpolitikusai egyre inkább hajlanak arra, amit oly régen hangoztatok. Vagyis, hogy a közkiadások fedezetét egyre inkább a forgalmi típusú adókból szedjék be, a könnyen tetten érhető fogyasztást sarcolva inkább az egyszerűen légiesíthető, ezért nehezen felfedhető jövedelmek adóztatásával szemben. És azzal is egyetértünk, hogy a gazdaság különböző, akár stratégiai ágazataiban a jövedelmezőség vonatkozásában  a kormány nem engedi kizárólagosan érvényesülni a piac törvényeit, különös tekintettel az ország méreteiből következően könnyedén megszerezhető monopolstátuszokra.

És igen, nem szeretnénk soha sem szégyellni, hogy voksainkat a koalícióra adtuk, nem akarunk pironkodni olyan ügyekért, melyeket bizony nem mindig jogalap nélkül dörgöl az ellenzék és annak sajtója az orrunk alá. Ezek részletes felsorolásától ehelyütt eltekintve, még hajlandók vagyunk - reményeinket táplálva - kis ideig a jó király történetében is hinni, akinek enyves-kezű és kétbalkezes fullajtárjai rontanak el mindent. Példának okáért lásd csak a legutóbbi, a trafikokkal kapcsolatos ügyeket, de akár a választói bizalmára teljes biztonsággal méltatlan, mégis, érthetetlen okokból leválthatatlannak bizonyuló képviselő(k) dolgát is!”