Tényleg indulhat-e Varju az időközi választáson és hogyan taktikázhatnak a pártok? – megkérdeztük az elemzőket
Szikra Levente szerint Gyurcsány Ferenc és pártja végtelenül lenézi a választókat.
Nem kellene tovább a választási eljárási törvényt farigcsálni, mert csak kontraproduktív lehet minden kísérletezgetés.
Május hetedikén írta meg az Index, másnap pedig Rogán Antal meg is erősítette az MTI-nek: gondolkoznak a választási eljárási törvény módosításán, amely az országgyűlési képviselők választásának évéhez viszonyítva szabályozza az időközi választások megtartását. A jelenleg hatályban lévő törvény értelmében a választások évében már nem lehet időköziket kiírni: így parlamenti képviselők választásáig négy, önkormányzati képviselőkéig pedig kilenc hónapos szünet van beiktatva. Az Index írása szerint viszont a Fidesz elgondolkodott a két kihagyás egységesítésén, vagy, ami valószínűbbnek tűnik, a parlamenti választások előtti egy év időközi-mentesítésének lehetőségén. Utóbbi eshetőséget a Fidesz frakcióvezetője úgy indokolta: július elseje után azért nincs már értelme időközi parlamenti választásokat kiírni, mert „leghamarabb novemberben lehet megtartani a szavazást”; így pedig az új körzethatárok miatt néhány hónapra lennének csak a képviselők beiktatva. Rogán hozzátette: így választásonként húszmilliót lehetne spórolni.
Bár a sablonszöveg („jobb dolgokra is lehetne költeni a pénzt”) visszájára fordítása is demagógként hangozhat, mégis: nem a legjobb ötlet épp a demokratikus eljárások kapcsán összébb húzni a nadrágszíjat. Már csak azért sem, mert a már amúgy is kampányhőfokig hevült magyar közéletben könnyen a megszorítón ragadhat a vád: sajnálja a pénzt a választások megtartására, nem szívügye a népképviselet minél hatékonyabb és akadálytalanabb megvalósulása. Ha pedig a jobboldal, jelesül a Fidesz próbálkozik ilyesmivel, hát annál is inkább mondható: nem éri meg annak a néhány millió forintnak az érdekében megkockáztatni egy újabb felháborodástengert, hogy a „demokratikus ellenzékkel” szemben egy antidemokratikus erő kormányoz.
Már csak azért sem lenne érdeke a politikai jobboldalnak egy újabb, tulajdonképpen előre modellezhető botrány, mert a másik félnek szokása a demokrácia csorbításával vádolni a hatalmon lévő jobbosokat. Már a Boross-kormány óta a választások elsinkófálásával riogat, aztán mégsem történt azóta semmi ilyesmi. Még szép. A Rogán-féle felvetésnek lehet alapja, ám valljuk be, olyan eszközök bevetésének a szándéka, mint amilyen például az előzetes regisztráció is volt, nem segítik az alkotmányos-demokratikus jobboldalról kialakítani kívánt kép létrejöttét. Azoknak, akik mérsékelten hisznek a Fidesz jó szándékában és önzetlen demokrataságában, nem éppen megnyugtató hírek ezek.
Emlékezhetünk: a Fidesz hajlandó volt belemenni egy hónapokon át tartó, kínos vergődésbe az előzetes feliratkozás kapcsán, melyről a napnál is világosabb volt, hogy a bizonytalan szavazókat próbálja az urnáktól távol tartani. A dolog rendkívül kínos volt, tarkítva olyan megmondásokkal, hogy az embereket gulyással lefizető szocialisták miatt van rá szükség – hogy aztán a végén az egész mehessen a levesbe, a választópolgárnak meg juthasson a sovány vigasz: lám, a Fidesz mégis demokrata, nem korlátozza a választói jogot.
A spóroláson túl pedig most is könnyedén felfedezhetőek egyéb szempontok is. Kiindulópontként érdemes is elolvasni a Heti Válasz május 2-ai számában található Pokorni-interjút, ahol a fideszes politikus kifejti: már-már túl jól áll pártja, és „ezt a pontot megnyugtatóbb lett volna kicsit később elfoglalni, a választások előtt körülbelül negyedévvel. Nehéz lesz a rövidesen élesebbé váló kampányban tartani a szintet, vagy tovább növelni a támogatottságot. A választási győzelemhez egy pártnak a növekedés, az erősödés képét kell mutatnia.”
A látszólagos erősödés/gyengülés perspektívájából érdemes tekinteni az időközi választásokra is: az esetleges ellenzéki győzelmek öngerjesztő folyamatot indíthatnának be, megmozgatva a kormányváltásban korábban kevésbé bízó és így közönyössé vált, a győzelem lehetőségétől újra aktivizálódó szavazatokat. Emlékezhetünk a dunaföldvári és a soproni időközikre is a szocialista győzelmekkel, kiváltva ezzel a kormányon lévőknek és híveiknek elbizonytalanodását.
De ugyanúgy a jelenlegi kormányban bízók is fokozottabb lendületre kapcsolhatnának az időköziken, nagyobb tétet látva a 2014-es választásokban. Lehet, hogy az időközik időleges beszüntetésével megmaradhat az erős Fidesz-KDNP virtuális képe, ám így a kormánypártok is elszalaszthatják a közvélemény-kutatások melletti egyetlen támpontot arról, mennyire is kell nagyobb fokozatba kapcsolni a választáshoz közeledvén.
Minél tovább marad képviselő nélkül egy szavazói réteg, minél kevesebb energiát ölnek a demokratikus eljárások fontosságának hirdetésébe, annál inkább csorbul a népképviseleti demokráciába vetett, amúgy sem túl jelentős bizalom. Kétséges, hogy a Fidesznek megérné-e újra magára húznia az antidemokratikusság címkéjét némi spórolásért, illetve bizonytalan politikai előnyért. Nem kellene tovább a választási eljárási törvényt farigcsálni, mert csak kontraproduktív lehet minden kísérletezgetés – a demokrácia nem spórolás és fölösleg fáradság kérdése.