Állami erkölcstan? Éppen kérni akartam

„Csak helyeselhetem, ha gyermekeim erkölcsi nevelését kiveszik remegő, nikotinfoltos ujjaim közül, hiszen olyan sebességgel távolodom a Nemzeti Egyetértés Univerzumától, hogy egy NER-teleszkópos megfigyelő ezt határozott vöröseltolódásnak érzékelheti, bár ha neadjisten visszafordítanám őrjöngő röptömet, akkor meg ugye kékeltolódásba fordulnék, na, ez se jó, az se jó, mindenképpen lator objektum leszek ebben a szépen, sorokba palántázott planetáriumban. Igenis szükség van szilárd, pontokba szedett erkölcsre – és ha adnak egy szilárd erkölcsi pontot, onnan vigyázzba állítható az egész szerteszét szaladó, kaotikus világegyetem.

Hogy értsék a gyerekeim: A bácsi azért kapott trafikot, mert jó volt. A néni azért beszél róla, kislányom, hogy neked hogyan kell élned, gondolkodnod és cselekedned, mert szeret téged, és mert ért hozzá. Az a másik bácsi azért kap annyit a közpénzekből, mert a közért dolgozik naphosszat. Ha a média igazsága nem egyezik meg azzal, amit látsz, a hiba a te készülékedben van. Ne próbálkozz a hiba önkényes kijavításával, bízd azt szakértő, avatott kezekre. A tudatlanság: erő; a háború: béke, és Háromtengeria mindig is Európával állt háborúban. De sajnos a Felvilágosodás óta egyre erősödő fényszennyezés mindinkább elhomályosítja az egykor szikrázó, öröknek tudott morális konstellációkat. Kapcsoljuk hát le a lámpákat, sötétítsünk el, és ott, a meleg, bársonyos sötétben fogjuk meg erősen a Nemzeti Egyetértés felénk nyújtott kezét. Érezzük át, hogy vezetőnk akadt, afféle kollektív Vergiliusunk.

De azért előbb – biztos, ami biztos – vegyük le a csuklónkról a karórát.”