Ambivalens minimum

„A látványos összeborulás alatt a mélyben azonban további konfliktusok is körvonalazódnak. Óriási kérdés, hogy a jelentős kádertöbblettel küzdő, 2010-ben nagyot bukó szocialistákból, az SZDSZ és az MSZP romjaiból kinövő Együtt 2014-ből, a PM-ből és a DK-ból álló összefogás hogyan osztozik majd a csaknem megfeleződő egyéni helyeken és a szintén feleződő országos listán.

Tekintve, hogy mindegyik párt ugyanazokban a körzetekben igazán erős, ezért ez sem lesz könnyű menet. Melyik jelölt fogadja majd örömmel az egyik Debrecen környéki választókerületet, cserébe átengedve Angyalföldet? Valószínűleg egyik sem. Fontos kérdés továbbá a kormányfőjelölt személye, amiről az utóbbi hetekben annyit hallani a tévéműsorokban és rádióadásokban, hogy a választókat valószínűleg csöppet sem érdekli már, hogy mi lesz a végkimenetele a történetnek.

Ebből a néhány problémából is jól látszik, hogy konfliktus nem csak a felszínen érezhető, hanem a mélyben is markánsan jelen van. Arról pedig, hogy mi következne egy sokpárti koalíció vagy szövetség kormányzásra kerülése után, és egyes – például a gazdaságot érintő – kérdésekben hogyan születne döntés, érdemes utánanézni, milyen külföldi példákat ismerünk ebben a témában, és levonni a megfelelő következtetéseket.”