A szó ereje

2013. május 16. 13:54

Kétségtelen, hogy a magyar nyelv hétköznapi szókészlete az egyik leggyalázatosabb az Európában használt nyelvek közül.

2013. május 16. 13:54
Jakab Bálint
Reposzt.hu

Van egy emblematikus történet, ami egy templomkert építésénél esett meg: az építőmunkások munkaközben a másik édesanyjáról olyan »k« betűs jelzős szerkezetben beszéltek, meg bizonyos mozgásirányt is megjelöltek egymásnak. A lelkész egy ideig hallgatta, de mivel nagyon bántotta a fülét, megkérdezte a munkásokat, hogy komolyan gondolják-e azt, amit mondanak. Gyanútlan volt a válasz, igen, természetesen. Tényleg komolyan gondolják, hogy a munkatársuk édesanyja olyan jelzős szerkezetbe illene? Hááát…nem. De mondták, erősködött a lelkész. Hát az csak olyan…poén. Tudják mit, mondta a lelkész, ahol én születtem, ott, ha valakinek az édesanyjáról szemtől-szembe így beszéltek volna, már rég nyílott volna a bicska, amit néhányszor meg is fordítottak volna a bordák között. Mert az édesanya szent egy gyermeknek. Döbbent csend lett. A bicska tudata tette-e vagy a halk szó, kideríthetetlen. Hogy volt-e hatása akárcsak egyre is közülük, szintén rejtély.

Vannak határok, amiket nem lép át az ember. A kultúrember. Nincs, és nem lehet az a düh, az a poénos helyzet, amely a mélymocsokból hozna fel szókészletet az adott helyzet leírására. Mert ami szennyes, az szennyez.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csomorkany
2013. május 29. 11:24
Fárasztó vagy. Ez a lelkészi figyelmeztetés a lehetséges következményekre. A lelkészi elvárás, hogy ne mondjanak ilyet a munkások. Miért van olyan érzésem, hogy ezt rajtad kívül mindenki érti? Sőt, hogy valójában te is érted...
nyugalmazott tanár
2013. május 26. 08:21
Nem is értem, hogy mit keres Jákob egy ilyen országban. Máshol van a helye. Nyomás!
Csomorkany
2013. május 20. 19:10
Ti amúgy rendszeresen hallotok "k. anyát" említő személyeket? Mert az b. meg, hogy a b. meg teljesen hétköznapi töltelékszó lett b. meg, tényleg jellemző, de a "k. anyád" azért számomra nem tűnik ilyennek. Normális beszédhelyzetben évek óta nem hallottam szerencsére. Amúgy állítólag egy krónikás följegyezte a rohamozó ősmagyarok csatakiáltását, és az leginkább így fejthető meg: "huj, huj, b. meg!"
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!