Egyértelmű igent mondtam

„Miért vállaltad most a Thália művészeti vezetését?

Egyrészt azért, mert távozott a színháztól Litkai Gergely, művészeti vezető, illetve Herczeg Tamás operatív igazgató, és pótolni kellett őket. Másrészt azért, mert nagyon hiszek abban, hogy tudunk jobb évadot is tervezni. Az első évad mindig nehéz egy új vezetés életében, hiszen még alakulóban van a profil, össze kell szoknia a társulatnak, tanulóévet élünk. (...)

Az új pozíciód egészen mást kíván meg tőled, mint a színészet...

Mégis egyértelmű igent mondtam Kálomista Gábor felkérésére. Az igaz, hogy a művészeti vezetés sok szervezéssel, macerával és felelősséggel jár, de én kifejezetten jól bírom a konfliktust. Harminchét évesen azt érzem, hogy a színészeten kívül még egy csomó aspektusa érdekel a színháznak. Egyre inkább foglalkoztat, mit lehet tenni a játékon kívül a közös ügyeinkért, hogyan tud jól működni egy csapat. Ráadásul az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy javaslatokat teszek és csomó mindenbe elkezdek belefolyni. Ha összeér a társulat, a rendezők, a műszak, a píár, és a szervezés szándéka, akkor hatékonyabban tudunk dolgozni. Azt hiszem kapocs tudok lenni köztük és ez rettenetesen izgalmas dolog. Szeretek részt venni a kommunikációban még akkor is, ha nem zökkenőmentes, szeretem, ha lehet konstruktívan vitatkozni, akár a színpadon. A párbeszédet termékenyebbnek tartom a színházban, mint azt, amikor a kollegák csöndben elviselik vagy titokban kitárgyalják a másikat, aztán kitöltik a számlatömböt. Sok helyen komoly háttérmunka zajlik, csak éppen a büfében, ahol a problémákat könnyű a szőnyeg alá söpörni. Szeretném, ha a Tháliában más lenne a gyakorlat, ha kibontanánk egymást. Erre látok reményt.”