„Ma reggel szinte minden híradásban az inflációs adatokat elemezték, amelyek a vártnál is alacsonyabbak. A kormányzati propaganda gépezet hihetetlenül beindult. (Egyébként a híradók már most nézhetetlenek. Tegnap a teletext sportrovatában az volt az egyik vezető hír, hogy az államtitkár átadott két műfüves pályát...) Jöttek az öndicsérő gondolatok, a sikerkommunikáció: »az infláció csökkenése is igazolja a kormány gazdaságpolitikáját«, »történelmi siker«, »még bennünket is meglepett a jó hír« stb.
Természetesen én sem szeretném, ha az infláció nőne, sőt. Nem is az ellenzéki fanyalgás szokásos esetéről van szó, amikor azt mondom: felháborító és cinikus, amit a kormány csinál. Azért mondom ezt, mert az infláció csökkenésének oka egészen másban keresendő. A hosszú ideje nem látott alacsony infláció két tényezőből fakad. Az egyik a beruházási kedvnek, vagyis a vállalkozások munkahelyteremtésének szinte teljes elapadása, a másik pedig a belső fogyasztásnak, vagyis a lakosság vásárlóerejének nagy mértékű csökkenése. Ezek befagyasztják a gazdasági növekedést, csökkentik a munkahelyteremtés mértékét, sőt, a meglévőket is veszélybe sodorják, valamint a költségvetést helyezik egy megszorítási nyomás alá. Ez zajlik most, ennek a pangó gazdasági helyzetnek köszönhető a gyenge infláció.
Ha a gazdaság pörögne, a beruházások nőnének, a belső fogyasztás dinamikusan emelkedne, akkor valóban nagy sikernek lehetne tekinteni az infláció mérséklődését. Így nem. Persze igaz, hogy mindez a kormány gazdaságpolitikájának köszönhető, csak azzal éppen hogy nem kellene dicsekedni, sőt, szégyellni kellene magukat. Jó tehát, ha mindenki odafigyel. Ha a kormány valamit nagyon dicsér, az úgy látszik, azt jelenti, nagy a baj.”