Orbán, a forró krumpli

„Európa Orbán szerint belefulladt a jóléti állam kiépítésébe, a piac fetisizálásába, a globális érdekek, eszmények nemzetek fölé helyezésébe, a hagyományos értékek és a munka tiszteletének háttérbe szorításába, valamint azokba a szabadságjogokba, amelyek az oxigént vonták el az állam elől. Orbán diagnózisa kőkemény, nem bajlódik árnyalatokkal, altételekkel, inkább arra törekszik, hogy mindezt lefordítsa »lakossági használatra«. Elég a szószátyár demokráciából, a választói kétharmad nem vég nélküli egyeztetéseket, hanem tetteket követel. Vége az erejükkel visszaélő multik, bankok, a külföldi tőke túlhatalmának, letörjük a szarvukat. Szót emelünk érdekeinkért, megvédjük szuverenitásunkat, nem sompolygunk kerítés mögé a nagyobb kutya láttán. Munka minden előtt – amelyben a termelés viszi a prímet, nem a szolgáltatás: holmi spekulánsok, kufárok, pincérnemzet. Mindehhez több lépcsőben, de elszántan kell hozzáigazítani a rokkantellátástól az oktatásig mindent, amely eddig a restekhez, a naplopókhoz alkalmazkodott. (...)

Orbán Viktor ugyanakkor jól tudja, hogy mit jelent Magyarországnak a kohéziós alap, képes hallatlan összegekkel szubvencionálni »stratégiai partnereit«, mert vannak jó meg rossz tőkések, ahogyan jó meg rossz offshore-lovagok. Mára fölépítette az őáltala elképzelt ország vázát, és igyekszik mindent a kezébe fogni ahhoz, hogy folytathassa. Pont azért nincsenek skrupulusai, mert hiszi, amit csinál. És ebbe a hitbe illeszthetők a »kényszer hatására« tett időleges visszavonulások, amelyeket soha nem a belátás, hanem a szorításból való kisiklás vezérel. Orbán – bármi történik – szemernyit sem tágíthat víziójától, mert az habitusának, világnézetének, politikájának kereteit adja. 

Marad ő az unió »forró krumplija«. Kihűlni nem fog, maximum elfogy.”