Nem fiatalnak való vidék

No most az van, hogy a rendszerváltás nem azt ígérte, hogy mindenki jól fog élni, hanem azt, hogy mindenki megkapja a lehetőséget, hogy jól éljen. A rendszerváltás első felnövő generációja kénytelen lesz tudomásul venni, hogy a forradalmi hevület nem pótolja a munkafegyelmet, és a kitartást. Nekik - sajnos - nincs direkt tapasztalatuk milyen is volt élni a legvidámabb barakkban, és nem értik miért nem élhetnek úgy mint az EU szerencsésebb államainak polgárai. Lennék most huszonéves! Sokkal inkább mint mikor voltam.

Egy ügyes, értelmes, jól képzett, munkaszerető mérnök vagy orvos olyan életnívóra tesz szert néhány év alatt szerencsésebb helyeken, amit itt még elképzelni is nehéz, a jól teljesítő gyermekei révén, a munkahelyi, szomszédsági kapcsolatokkal pedig integrálódik a helyi társadalomba. De ez nem az átlag útja, hanem azoké, akik nyelvtudással, kiváló szakmai ismeretekkel, évek itteni gyakorlatával váltanak hazát, nyelvet. Nem kevés ilyen hazánkfia van, aki itthon méltatlan körülmények között tengődik, mert itthon hagyományosan nem az alkalmazotti munkasiker, hanem a szülőktől kapott támogatás és a gyermekek száma határozza meg az életnívót. Az Orbán kormány a gyerekek után járó adókedvezményekkel ezt a réteget készteti gondolkodásra a maradás tekintetében, de sajnos, még így is nyílik az olló, itthon egyre drágul a megélhetés, az orvosi szakmákban a kereseti lehetőségek a fizetőképesség romlásával együtt romlanak, a lakások egyre drágábbak. Sokaknak nehéz megemészeteni, miért kéne egy JÓ orvosnak lényegesen többet keresni bérből, biztonságosan, mint akár egy ügyvédnek. Egy szülésznek, sebésznek, stb. azonnal kell tudni dönteni és egyszerűen nincs mód JAVÍTÁSRA, mint pl. egy tervező mérnöknek. Ehhez óriási tudás, gyakorlat kell, a vele született adottságoktról nem beszélve. Amíg a társadalom ez nem látja be, s nem fog maga igényelni az orvosi fizetésekben egy min. 3x-os szozót a jelenlegihez képest, addig a legjobbak, akik a koruknál fogva még tudnak váltani nyelvet, országot, el fognak menni, kivé néhány speciális esetet, ahol a családi alapok jóvoltából a kereset nem annyira fontos, mint normál esetben.

Csak rád kell nézni, hogy facsarja az orrunkat a pállott szag.

Először azt hazudta a baloldal, hogy Angliában 500 ezer magyar dolgozik. A tény: 17 ezer munkavállalási engedély, mely nélkül nem végezhetnek munkát sehol. Aztán Németországba vizionáltak félmilliót, a tény 100 ezer körül. Ezekből mennyi a végleges nem tudhatni. Viszont semmi jele annak, hogy 2010 óta mentek volna ki ezek az emberek. Inkább 2005 óta folyamatosan nőtt a számuk. Megválaszolatlan kérdés, hogy vajon szakmájukban, vagy egyáltalán szakmában dolgoznak-e, vagy mosogatással, idénymunkával keresik a kenyerüket.