Kivonulok belőle, mert nem bírom már a mucsaiságát, a fasizálódást, azt, hogy szembemegy Európával, magába zárkózik, és nem hajlandó a progresszió útjára lépni.
Kedves véreim! Nehéz szívvel, de döntöttem: elmegyek a magyar irodalomból. Kivonulok belőle, mert nem bírom már a mucsaiságát, a fasizálódást, azt, hogy szembemegy Európával, magába zárkózik, és nem hajlandó a progresszió útjára lépni. Ráadásul a szakma kiválóságai – mi! – nem és nem kapjuk meg azt a megbecsülést, ami a szellem világító fáklyáinak kijárna, ehelyett mindenféle Facebook-sztárocskák, bloggerek (bah!) helytelen, a magyar nyelvet megerőszakoló szösszeneteit osztják tovább az olvasók.
Amin egyébként nem csodálkozhatunk: a magyar irodalom kurzusokat átívelő módon mételyeződött, hogy ne mondjam, fasizálódott.
Kezdjük talán a Himnusszal: az „Isten, áldd meg a magyart!” sort Kölcsey szerintem direkt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes személyes kérésére és a KDNP nyomására írta bele.
A másik – az iskolai oktatásban kötelezőként tanult!!! – versben Vörösmarty Mihály azt szögezi le: „Itt élned, halnod kell”. Hát ennyit a szabad mozgás európai elvéről, az ilyen Vörösmartyk miatt marasztalják el – és joggal! – hazánkat az Európai Unióban. Nem beszélve Petőfi Sándorról, aki – jó propagandista módjára – az érzelmeinkre akar hatni, mert nem kell ahhoz a ’68-as eszméken pallérozott elme, hogy belássuk: az „Itthon sokkal jobb ízű énnekem / A fekete, mint máshol a fehér” gondolat nem más, mint a röghözkötés szolgai igazolása.
És akkor ne is beszéljünk arról, hogy a magyar hősideál, Toldi Miklós (egyébként egy Arany János nevű román írta) erőből oldja meg a dolgokat, és csodálkozunk, ha Orbán Viktor kétharmada is ezen az úton jár.
Ilyen olvasmányokat tett kötelezővé a Hoffmann Rózsa.
Hát ezt nem lehet bírni. Elmegyek. A világirodalomban jobb dolgom lesz, a világirodalmat felvilágosult elmék művelik, akik képesek nem rasszista módon megnyilvánulni, ha az afroamerikaikról írnak, nem mint Tamási Áron (egy másik román) az Ábelben, idézem:
„- A maga lelke most tiszta; mondja meg tehát nekem, hogy mi célra vagyunk a világon? A négernek megmerevedett egy pillanatra az arca, majd hirtelen kacagni kezdett, s kacagás közben folyton azt mondta:
- Furcsa, furcsa, furcsa.
Aztán ismét megmerevedett az arca, mélyen a szemembe nézett, és így szólt:
- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.
Ahogy ezt kimondta, ismét kacagni kezdett, de nem egészen úgy, mint az előbb, hanem a keserves és az örökké hontalan ember könnyes kacagásával.”
Most mondjátok meg: minek kell négerezni?
Hát szevasztok!
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Aztán hátat fordított és elsétált.
Bemutatták a július 1-jén megalakult Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) átfogó fejlesztési stratégiáját. A Legelőből hazát címet kapott vízió lényege, hogy a magyar társadalom minél nagyobb rétegét tudják aktív kultúrafogyasztásra ösztönözni.
Rezeda Kázmér újabb utazásai címmel mutatták be november 15-én, pénteken a Budapest belvárosi Scruton kávézóban Bayer Zsolt új szépirodalmi kötetét. Bayer Zsolttal Szentesi Zöldi László beszélgetett. Mi a bemutató után kérdeztük a szerzőt. Interjúnk.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
