Ferenc pápa öröksége

„Az 1958-ban pápává választott Angelo Giuseppe Roncalli bíborost átmeneti személynek gondolták, talán idős kora miatt. És valóban átmeneti pápa lett, bár más értelemben: egészen más irányba fordította az Egyház gyakorlatát, mint elődei. Már névválasztása is szokatlan volt: a János nevet elsősorban a szeretett tanítványra hivatkozással vette fel. Ezen a néven négyszáz éve volt már egy ellenpápa: de ő ragaszkodott a XXIII. János névhez, nem ismerve el annak semmiféle legitimitását. Elég világos üzenet volt ez az egyházszakadások, széthúzások ellen.

Bár maga is óhajtotta a keresztények egységét, úgy vélte, nemcsak a katolikusokért, de még nem is csak a keresztényekért való felelősség nyomja a vállát, hanem mindenkiért felelős. Ha a világot Isten teremtette, akkor minden ember Isten gyermeke, a pápa pedig minden emberért felel. Ezért fordult Pacem in Terris kezdetű enciklikájában „minden jóakaratú ember" felé.

XXIII. János a béke megőrzését minden egyéb feladat elé helyezte (2). Úgy vélte, a béke érdekében együtt kell működni a más vallású, illetve a hit híján élő emberekkel is, mindezekre pedig nyitottá tette életpályája is (3). Mater et Magistra kezdetű enciklikájában emellett az emberi jogok alapjára helyezte a szegénység elleni küzdelmet. A pápa egyszerű paraszti családból származott, ismerte a szegények életét. Jócskán kiszélesítve értelmezte az emberi jogokat, beleértve - mindenekelőtt - a vallásszabadságot, de a szociális vívmányokhoz, oktatáshoz való jogot is. Leszögezte, hogy állam feladata ezekről gondoskodni. Úgy vélte, hogy a méltó emberi élet feltételeinek megteremtéséért világnézettől függetlenül együtt kell működni a népek közösségének.

A II Vatikáni Zsinat eredményeit, illetve az azóta eltelt időt is áthatotta a társadalmi változások értékelése. A következő pápa, VI. Pál Populorum Progressio kezdetű enciklikája már az egyre jobban globalizálódó világ törvényszerűségeit vizsgálta. Akkor még úgy tűnt, hogy a keresztények aktív közéleti tevékenysége teremthet olyan államot, amely szociálisan igazságosabb. XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate enciklikájában negyven évvel később már arra hívta fel a figyelmet arra, hogy a multinacionális cégek az államok fölé nőnek. Ha ezen intézmények szociális felelősségérzete nem nő meg az elkövetkezendő időszakban, nagy veszély fenyegeti a társadalmakat. II. János Pál is felhívta a figyelmet arra, hogy amilyen örvendetes a kommunista diktatúrák bukása, annyira veszélyes, ha ráhagyatkozunk a farkastörvényű piacra, a fundamentalista kapitalizmusra. (4)

És most, XVI. Benedek pápa visszavonulásakor a bíborosi testület egy olyan személyt választott Róma püspökének, aki ismét csak kiválóan ismeri a szegények helyzetét, és a globalizmus problémáit. Praktikus gondolkodású, mély lelkiségű, de modern szemléletű. A megnyilvánulásai alapján lefegyverzően szerény, közvetlen Ferenc pápa minden bizonnyal a világegyházban a Poverello, a szegények szentje, azaz Assisi Szent Ferenc szellemében az ember és ember, illetve az ember és a környezet kapcsolatát is fontosnak tartja majd. A szegények felemelkedésének feltétele ugyanis egy egészségesen működő gazdaság, aminek megfelelő morális keretek között tartása mind a katolikus Egyház, mind pedig az egész világ érdeke.”