Léteznie kell székely autonómiának

„Kétharmaddal nyerte meg a választást, pontosan úgy, mint a magyar kormányfő. És ha figyelmesebben megnézem, arra a következtetésre jutok, hogy néha-néha ugyanazokat a módszereket alkalmazták… csakhogy a baloldalon. Mégis mi lenne a különbség ön és a magyar kormányfő között?

A Viktor név és a parlamenti többség a közös. De nagyon sok dolog nem közös. Attól kezdve, hogy különböző európai politikai családokhoz tartozunk. De inkább nem szeretném megnézni, nem szeretnék tanácsokat adni, hogy mit kell Magyarországon tenni. Előbb nagyon sok tennivalóm van Romániában, mielőtt még másoknak adnék tanácsokat. De én voltam a legfiatalabb miniszter a 2003-as kormányban, 10 évvel ezelőtt és Románia kormánya és Magyarország kormánya akkor aláírtak egy történelmi dokumentumot és emlékszem arra, hogy olyan két kormány volt az, melyek nagyon jól együtt dolgoztak. Tehát lehetséges. Remélem, ez történik a jövőben is.

Én is. Most egy kényes kérdés következik: az autonómiáé. Lehetséges lenne az autonómia egy olyan országban, mely önmagát nemzetállamként határozza meg? És ha igen, milyen módon? Kulturális, vagy nyelvi szempontból?

Határozottan igen. Lehetséges és léteznie kell. Annak a kormánynak a programja pedig, mellyel nyertem, sokkal nagyobb decentralizálást tartalmaz. A központi kormánytól a régiók felé, a helyi hatóságok felé. Azt hiszem, hogy a központi kormány nagyon sok hatáskörét jobban lehet majd regionális szinten és helyi szinten kezelni. Ha pontosan azokról az övezetekről beszélünk, ahol a magyarok többségben vannak Romániában, én javasoltam és – még ha nincsenek is kormányon – továbbra is fenntartok egy partnerséget a magyar kisebbség – politikai szempontból – legitim képviselőivel. A romániai magyar közösség demokratikus szavazatának megfelelően őket törvényesen az RMDSZ képviselői. Tisztelem az RMDSZ-t és együttműködök az RMDSZ-szel, mint a magyarok politikai képviselőjével. Az utóbbi 20 évben nagyon sok jogot és nagyon sok dolgot elértek a magyar közösség számára és párbeszéddel, kitartással és szélsőségesség nélkül továbbra is el fogják azokat érni. Azt hiszem, hogy így, ugyanezekkel a módszerekkel fogják a továbbiakban is elérni. Számomra ez egy kicsit furcsa helyzet. Úgy láttam, hogy a magyar sajtó egy része azzal vádol, hogy magyarellenes vagyok. A román sajtó egy jelentős része azzal vádol, hogy túlságosan magyarpárti vagyok. Az a fontos, hogy egyáltalán nem vagyok magyarellenes, mindazokért felelős vagyok, akik Romániában élnek – románok, magyarok, más nemzetiségek. Azt hiszem, mindenkinek azonos jogokkal kell rendelkeznie és végső soron egyenlő módon kell részesülnie abból, amit az általam vezetett kormány nyújt. Felelős vagyok azért, hogy az általunk kidolgozott regionális közigazgatási reformokat miként fogja elfogadni Románia lakossága, beleértve a magyar kisebbséget. És felelős vagyok abban, hogy mindig tiszteletben tartsam a magyar kisebbség azon képviselőit, akiknek helyes, racionális, kiegyensúlyozott álláspontjaik vannak és együtt kell harcolnunk a mindkét oldalon meglévő szélsőségesség ellen. Már megtanultam, hogy Romániában is, Magyarországon is, mindkét országban a populizmus és a szélsőségesség szavazatokat hoz, de azokért a szavazatokért azután, amikor kormányon vagy drágán meg kell fizetni. Így hát én a középutat kedvelem, nem a szélsőségeket. Azt hiszem, csak ez a helyes megoldás. Még egyszer el akarom mondani, hogy a magyar kisebbség rációval, kitartással és nagyon nagy kiegyensúlyozottsággal nagyon sok dolgot és európai szintű jogot ért el és fog elérni a továbbiakban.”