Minden a növekedésen áll vagy bukik

„Két hete foglalta el új pozícióját, új szerepét. Melyik az, amelyik testhezállóbb vagy csábítóbb: kint Tokióban az IMF-közgyűlésén a szőnyeg szélén állni vagy a nemzetgazdasági miniszterség? 

Mind a két pozíció lehet kellemetlen, illetve kellemes - attól függően, hogy a munkának milyen eredménye van, másrészt hogy a hazai és nemzetközi gazdasági környezet, ami körülvesz bennünket, hogyan változik. A két dolog összekapcsolódik, nem tudnám szétválasztani az egyes nemzetközi pénzügyi intézményekkel való párbeszédet a nemzetgazdasági miniszteri poszttól. Alapvetően most kerül minden a helyére. Időleges megoldás volt a kormány részéről, hogy az Európai Bizottsággal és a Valutaalappal egy külön miniszter vezesse a tárgyalásokat. Mindig adottságként fogom fel a pozíciót, nem úgy, hogy büntetőszázadba kerültem. Van egy munka, amit tisztességgel el kell végezni. Az emberen múlik, hogy ebből mit tud kihozni. 

Korábbi pozíciójának elég kötött volt a mandátuma. Megfogalmazódott-e ilyen típusú konkrét mandátum a mostani feladatkörön belül? 

Volt több hosszabb beszélgetésem is a miniszterelnök úrral, ezért tisztában vagyok azzal, hogy milyen feladatokat kell megoldanom. Ebben az évben nagyon fontos feladat, hogy a túlzott deficit eljárás alól ki tudjunk kerülni, talán még ennél is fontosabb, hogy a gazdasági növekedést el tudjuk indítani, és vannak kisebb pénzügyi, adózási korrekciós feladatok is. A gazdaságpolitika két legfontosabb feladata egyébként a növekedés elősegítése és az egyensúly megtartása. Ez körülbelül 20 éve érvényes a magyar gazdaságra és gazdaságpolitikára. 

Épp azt az egy feladatot nem említette, amit a miniszterelnök korábban hangsúlyozott, nevezetesen a devizahitelesek ügyét. 

Én a fontosabbakat emeltem ki, természetesen számos más feladat van ezek mellett. A pénzintézeti rendszer magyar tulajdonú részének az ösztönzése, segítése, a pénztárgépek bekötése - és ezekhez hasonlók. Persze a devizahitelesek ügye kiemelkedik ezek közül, mert ennek nagyon sok gazdaságpolitikai leágazása van. Ez is része annak a kérdésnek, hogy a növekedés milyen mozgásteret ad a gazdaságpolitikának. Mindent ide vezetek vissza. Az elmúlt két és fél év egyensúlyjavító lépései csak akkor kapnak értelmet, ha lesz növekedés. A devizahitelesek megsegítésének is csak akkor van értelme, ha a növekedést nem veti vissza. Elsősorban tehát a növekedés beindításán kell dolgozni, és mellette megoldani a kisebb ügyeket.”