„Ezúttal még maga Bajnai is – akinek ezelőtt soha, semmilyen önálló ambíciója nem volt, mindebbe úgy keveredett bele, mint lóhús a hamburgerbe – kormányfői reményeinek adott hangot, persze nem valamely személyes nagyravágyásból, kizárólag a haza üdvének érdekében. Abban azonban hű maradt a 2009–10-es önmagához, hogy továbbra sem voltak sem hosszú, sem rövid távú politikai elképzelései, s úgy tűnik, ez a hiányosság már a baloldali híveknek is feltűnt. A ballib táborban élvezett népszerűsége fokozatosan csökkent, s ezáltal reális esélyhez jutott a másik versenyző, Mesterházy Attila, aki sikeresen elhitette a pártjával, hogy önálló, koncepciózus, karizmatikus, győzelemre képes, vezetésre alkalmas politikus.
A személyre kihegyezett közvélemény-kutatások még Bajnai minimális előnyét jelzik, de a trend és a pártreferenciák egyértelművé teszik, Mesterházy minden téren átveszi a vezetést. Mesterházy mellett szól a józan realitás is, hiszen a fele létszámúra csökkenő törvényhozásban a szocialista párt nem lesz oly nagyvonalú (bolond), hogy átengedjen egy csomó képviselői helyet Bajnai kétes képességű társulatának.”