A ByeAlex-jelenség

„Az olaszoknak bizonyára jó érzés, apró elégtétel lehet figyelni a »hagyományos« politikusok döbbenetét, ahogy idehaza mi is kéjes örömmel olvassuk a celebvilág jeles képviselőinek az eredményhirdetést követő sopánkodását, fanyalgását. ByAlex fent idézett egyetlen mondata ugyanis az igazi forradalom: más rendszerben élni, más fontossági sorrendet felállítani, másképp gondolkodni és viselkedni. Nem úgy, ahogy »ők« odafent, hanem ahogy »mi«, a normálisak idelent.

Médiasztárok panaszkodnak, hogy miközben korábban ez a szerep tisztelt foglalkozásnak számított, ma gyakran megvetés tárgyai. Még nézzük, ismerjük őket, de már – miként ez a mostani eset is mutatja – megvetjük őket, bukásukra várunk, szenvedésükben akarunk gyönyörködni. S akkor mit mondjanak a politikusok... Persze, a politika más világ, mások az elvárások, és – ahogy ezt sok sikertelen paprikajancsi példája mutatja – bizonyára másképp is kell másnak lenni, mint a zeneiparban. Ugyanakkor mégsem sikerül elkerülnöm, hogy ne írjam le: valódi, létező, szemmel látható nagyságú betöltetlen teret jelenleg a hazai politikai versenyben is csak az antitézisben látok. S ezt a szerepet olyanok biztosan nem játszhatják el, akik az »öltönyösök« világából érkeznek, csak olyanok, akik pontosan olyan természetesen látszanak természetellenesnek mellettük, mint ahogy ByeAlex látszott a kereskedelmi tévék világából érkező hazai celebek körében. Ettől még nem lesz más a politika, de más politikusok innen, ezen az úton egyszer még nálunk is jöhetnek.”