Változatok jogállamra

„Az Alkotmánybíróság nem szólhatna bele, hogy a parlamenti többség mit pakol az alkotmányába, és csak formai érvekre hivatkozva bírálhatná felül a törvényeket. Az alkotmánybírák ugyanis hajlamosak önkényesen értelmezni a fogalmakat. Jogi fogalmakat amúgy másképp, mint önkényesen, nem is nagyon lehetne értelmezni. Politikai véleményektől és céloktól függően sok mindent jelenthet a jogállam. Az alaptörvény híveinek a jogállam az az állam, ahol a parlamenti többség jogalkotó tevékenységét semmi nem korlátozza. A radikáldemokrata baloldal szerint az a jogállam, ahol a nép közvetlenül határozhatja meg a rá vonatkozó jogszabályok tartalmát. A liberálisok szerint meg az a jogállam, ahol az egyén érdekeit védelmező jogelvek uralják és határozzák meg – akár a többség akaratával szemben is – a politikai közösséget. A jogállam jelentéséről folyó vita tehát nem szigorúan jogi kérdés, hanem politikai filozófiák és eltérő hatalmi érdekek húzódnak meg mögötte.

Amennyiben azonban az alkotmánybírák értelmezése – és nem a parlament többségének vagy a népnek az akarata – a végső szó az alkotmány jelentéséről folytatott vitában, akkor valójában nem a parlament, nem is a nép, hanem az Alkotmánybíróság válik a szuverenitás letéteményesévé. A történelem elég példát hozott arról, hogy a nép vagy a parlament szuverenitása sokaknak szenvedést, üldöztetést jelenthet. A népek és a parlamentek már bizonyították, hogy tudnak igencsak rosszul dönteni. Az alkotmánybíróságok szuverenitása viszont legfeljebb csak demokráciaelméletileg problémás. A gyakorlat egyelőre még inkább mellettük szól. A kérdés azonban mindig felmerül, hogy ki is őrzi az őrzőket.”

(Részlet a Magyar Nemzet március 20-ai számában megjelent Techet Péter-publicisztikából)