Férgek és más állatságok

„Halálosan unalmas, amikor a saját és elvbarátaik múltját illetően amnéziában szenvedők minduntalan önfeledt komcsizásra ragadtatják magukat; sorra bélyegeznek, sértenek halálra másokat, miközben valamikor ők is azt énekelték, hogy »jelszavunk munka és béke«. Igaz, most legszívesebben azt foglalnák dalba, hogy Európa legversenyképesebb állama lettünk. Halálosan unalmas, hogy a politikai ellenfelek utálata elfeledteti, sőt lehetetlenné teszi saját hülyéink tettenérését, s ezzel szaporítjuk is őket.

A belügyminiszter megfenyegetheti a Telenort, amiért az nem küldött szét milliószámra ingyen SMS-t; a miniszterelnök felháborodottan kelhet ki a nyilvánosság előtt egy bírósági ítélet ellen, buzdíthat lázadásra a »renitens« szolgáltatókkal szemben; a KDNP-s vezető védelmére kelve pártbéli társa a kereszténység elleni támadásról beszélhet; a cigányság protokollembere üdvözült mosollyal fog kezet a cigányozóval; a kamarai elnök felkészületlenül, de szolgálatkészen nyírna ki szerinte szükségtelen egyetemi szakokat; a legitimitásában megroppant HÖOK továbbra is az egyetlen tárgyalópartner; és nem kíséri össznépi hahota, hogy már a trafikok is nemzetiek.

Az őrület logikus következménye a rossz döntések, tévedések egyre nagyobb halmaza és azok határtalan hitbéli védelme, a kizárólagosság ernyője alatti önbecsapások sorozata. Rengetegen lájkolják egy jobboldali lapnál dolgozó kolléga írását, melyben azt fejtegeti, hogy ő szintén gondolkodott díja visszaadásán, mert szerinte is arra érdemtelen kapta idén, de amikor meglátta »Bolgárékat« a tiltakozók listáján, retirált, holott szó sem lehet arról, hogy egyik kutya, másik eb.”