„Hol van az uniós betétgarancia, ami elvileg 100 ezer euróig biztosítja az EU-n belüli betétek visszafizetését? És hová lett a hazánk esetében századszázalékra kalkulált kockázati tényező, amelyre hivatkozva még az uniós szavazati jogunk felfüggesztenék? Senkinek nem jutott eszébe az eurócsoport nagykutyái közül, hogy ha az egyik bajba jutott tagállamban nem biztosítják a banki megtakarításokat, akkor óhatatlanul tőkekiáramlás indul a kevésbé kockázatos országok felé? A válság egyszer már megmutatta: pillanatok alatt ezermilliárd eurók illantak el a perifériáról, amikor az államcsőd réme felsejlett. Mitől lenne ez most másképp?
Az EU demokráciadeficittel küszködő vezetése Ciprus esetében egy csapásra feláldozta a vagyonbiztonságot és a magántulajdon szentségét azért, hogy egy újabb országot igazgasson a bizottság és a valutalap. Mindössze egyetlen pozitívumról lehet beszámolni: az unió bölcs korifeusainak egyike, a hazánkat oly szigorú szemmel őrző Olli Rehn pénzügyi biztos a ciprusi válsághelyzet miatt lemondta mára tervezett budapesti útját. Legalább ennyi.”