„Pedig ez csöppet igazságtalan, mert mindannyian változunk: elég ha a vattacukorhoz fűződő viszonyunk módosulására gondolunk. Persze élcelődni, elképedni azért van ok, mert fölöttébb ritkán esik meg, hogy egy társaságban sokan fordulnak abban a pillanatban Isten felé, amikor Orbán Viktor tette, akkor értik meg az Európai Unió krízisének lényegét, amikor Orbán Viktor, akkor szöknek szembe az Alkotmánybíróság legitimációs problémái, amikor Orbán Viktornak, miként akkor csapja meg őket a keleti szél is, amikor Orbán Viktort.
De a fejlődéstörténet főként az eredménye miatt fest szörnyű képet. Ma a Fidesz irtózik a tehetségtől, a nyilvánosságtól és a szabadságtól, s ez mind szervezeti kultúrájában, mind politikájában megmutatkozik (ügynökrejtegő antikommunizmus, kontraszelekció-fétis, hatalomtechnikai trükkök, a kommunikációs eszközök birtoklásán alapuló nem tájékoztatás politika). Az egykor vonzó, dinamikus, nyitott szervezet ma olyan öregnek, s megújulásra alkalmatlannak látszik, mint egy Mátrába ojtott keleti boszorkány.
Ám a tegnapi ünneplők a demokrácia minőségi javulásaként értelmezik a NER kiépítését, s Kövér László már azt kérdezi: »Ki is a demokrata? Én, aki szerint a nép szabad döntésén múlik az ország iránya, aztán négy év múlva lehet korrigálni, vagy az, aki a nép iránti bizalmatlanságában egy szűk grémiumtól várja, hogy a csillagok állásából, belekből és madárcsontokból olvassa ki, alkotmányosságisten mit üzen a földi halandóknak?«”