Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
Nagyon nagy igény van arra, hogy együtt lehessen hallani az autentikus népzenét és a klasszikus műveket. Interjú.
„Ön szerint milyen ma a népzene elfogadottsága Magyarországon?
Vannak hagyományaink: ilyen a nyelvünk, a zenénk, a kultúránk. Hagyományok, melyek könyvekben és egyéb helyeken találhatók meg. Minden egyes generáció saját feladata, hogy ebből létrehozza a saját kultúráját. Aztán hogy ki mit választ, az már az ő dolga. Mi úgy gondoltuk, hogy nekünk ez jó, mi ezt szeretjük. Igen sok emberre nagy hatással volt és van, és úgy látom, hogy ma minden érték keresi a helyét a kultúrában.
Hogy valósították meg a komoly- és népzene ötvözését?
Nem mi vittük véghez, hanem nálunk sokkal nagyobbak, nevezetesen Kodály Zoltán, Bartók Béla és társaik. Az volt ugyanis az óriási felfedezés a 20. század első felében, hogy a zenében egy hihetetlenül nagy érték van. Ez nem más, mint a régi magyar népzene. Az iskolából talán emlékszünk a pentaton hangsorra, ahol a sorok általában ugyanolyan hosszúak. Ez a dallamvilág lényegesen különbözik az egyéb európai dallamvilágtól. Leginkább azokhoz a népekhez áll közel, akiktől már 2-3000 évvel ezelőtt elbúcsúztunk. Kodályék ezt használták föl ahhoz, hogy megteremtsék a modern magyar zenét. Így hozták létre a modern európai, és a világ modern zenéjét is. Nincs olyan zenetanuló a világon, aki ne ismerné Bartók és Kodály nevét, ne tanult volna Bartók-művekből, vagy aki ezt ne szeretné. Ilyen értelemben természetesen nagyon nagy igény van arra, hogy együtt lehessen hallani az autentikus népzenét és a klasszikus műveket.”