Értelmezési (és választási) esélyek

„Gulyás Gergelynek nincs nehéz dolga. Elég csak hitekre, érzelmekre, büszkeségekre apellálnia. Elég csak magyar, európai, sőt világméretű baloldali-liberális összeesküvésről, ócska hatalmi-gazdasági érdekű nemzetközi támadásról beszélnie, s máris meg van nyerve mindenki, aki nem baloldali és nem liberális, és eléggé mélyen sikerült elültetni benne az aljas multik iránti gyűlöletet. Elég Orbánt, a kormányát meg önmagát Magyarországgal (a hazával) azonosítania, és máris meg van nyerve mindenki, aki nem szereti, ha a hazáját támadják. Érvelnie nem szükséges. Nemcsak azért nem, mert nem szembesítik konkrétumokkal, hanem azért sem, mert ha szembesítenék, akkor is azt mondhatna, amit akar, ugyanis a választónak nem szokása alkotmánymódosító szövegeket és alkotmánybírósági határozatokat böngészni, nem tudja tehát ellenőrizni, amit Gulyás mond. Erre szolgálna a vele szemben álló/ülő újságíró, de azt az újságírót, aki erre képes és hajlandó volna, már rég kirúgták a közszolgálatból, a Hírben meg az Echóban meg nem is volt ilyen soha, a kereskedelmit meg puszta pénzkeresetre tartják a tulajdonosok.

Gulyás Gergely tehát nyugodtan hazudhat. Mondhatja azt is, hogy a hazai és nemzetközi bírálatok »tényekkel való alátámasztás nélküli üres szólamok csupán, hiszen ha azt mondjuk, hogy jelöljék meg pontosan, mi az, ami nem tetszik, akkor nem tudnak egyetlenegy olyan példát se mondani, ami egyébként az európai értékekkel, jogi normákkal szemben állna«. Mondhatja, mert ugyan hányan értesülnek arról ebben az országban, hogy mi hangzik el az Európai Parlamentben vagy az Európai Bizottság zártkörű tárgyalásain. Netán az amerikai Helsinki Bizottság meghallgatásán, ha egyszer az MTI részletesen csak Szájer József megszólalásáról tudósít, a közszolgálati híradó pedig így számol be róla: »Nem a meggyőzés, hanem Magyarország lejáratása volt a cél az Amerikai Helsinki Bizottság tegnapi meghallgatásán Washingtonban, mondta az ülésen résztvevő Gulyás Gergely.« Meggyőződésem, hogy azt az igen terjedelmes ellenbizonyítást, telistele konkrétummal – példával, ahogy Gulyás képviselő mondja –, amelyet mondjuk Kim Lane Scheppele amerikai jogászprofesszor adott elő a washingtoni ülésen, és amelyet Horváth Júlia brutális munkával lefordított a Galamusnak, még a mi közügyek iránt érdeklődő olvasóink közül is csak kevesen voltak hajlandók figyelmesen végigolvasni. Nagyon rossz arány: sok százezer tévénéző Gulyás Gergelynek, néhány olvasó Kim Lane Schepellének.”