Begyűrűzik-e a ciprusi válság?

„A bankunió második és harmadik pillére (egységes betétbiztosítási rendszer és szanálási mechanizmus), ha majd egyszer megvalósul, a ciprusihoz hasonló helyzeteket lenne hivatott kezelni. Ha már működne a bankunió, fel sem merülne a bankbetétek megsarcolása, hiszen az uniós szolidaritáson, vagyis a gazdagabb tagállamok (főleg Németország) befizetésén alapuló közös alapok rendelkezésre állnának. Nem véletlen, hogy a pénztranszfer szempontjából »ártatlan« közös bankfelügyelet létrehozásáról szóló egyezség után a bankunió e további elemeiről nyögvenyelősen – és ki tudja, mikor – születik meg a döntés.

Másfelől nézve viszont találhatunk jó néhány érvet az egyszeri ciprusi bankbetétadó bevezetése mellett. Először is, ha a csődtől mentő csomag (16 milliárd euró) teljes összegét a szigetország csak külföldi pénzből teremti elő, akkor az államadósság fenntarthatatlan magasságba hágna. Másodszor, a ciprusi adók messze az uniós átlag alatt, a betéti kamatok és a pénzügyi beruházások hozama viszont messze a felett találhatók. A Bruegel brüsszeli kutatóintézet szerint 2013 januárjában Cipruson a lekötött betétekre 4,5 százalékos kamatot fizettek, míg Németországban csupán 1 százalékot. Vagyis, nem ördögtől való a német, és általában az észak-európai közvélemény azon követelése, hogy ebből a pluszhozamból valamennyivel a ciprusiak is hozzájáruljanak saját megmentésükhöz. Már csak azért is, mert – harmadszor – a Cipruson állomásoztatott pénzek egy részét nem tisztességes eszközökkel szerezték; a szigetországról sokaknak a pénzmosás jut az eszébe. Vagyis, mondják az unió északi államaiban, miért is kellene a szigetország banki tőkeveszteségeit nekik finanszírozniuk, amikor harmadik országból (sokfelől, de jelentős részben Oroszországból) érkezett kétes pénzek nyomán duzzadt fel ennyire a bankrendszer?!

A patthelyzetben a megoldás egyelőre nem látszik, valamiféle kompromisszum – a kisbetétesek pénzére kirótt adó visszavonása és/vagy az orosz finanszírozás belépése – valószínűsíthető. A szigetország számára a legrosszabb forgatókönyvnek az tűnik, ha ellenőrizetlen, vagyis a hitelezőkkel nem koordinált csőd formájában hagyja el Ciprus az euróövezetet.”