Korlátlanul

„Amikor Orbán Viktor a demokráciát védelmező korlátokat lebontotta, azonnal felépítette őket a humanitást, az emberi méltóságot, az egyenlőséget és a kultúrát védelmezők köré. Kultúrpolitikájából világosan látható – bár a kultúrához neki magának sok köze nincsen, hisz a kultúra és a foci két külön világ –, hogy azokat a tisztességtelen, dilettáns és silány műveket részesíti előnyben, amelyek az embertelenséget és a rasszizmus közvetítik. A március 15-i kitüntetettek névsora egyértelmű üzenet: a mai Magyarországon nemcsak szabad, de lassan kötelező is lesz rasszistának lenni. A kitüntetések odaítélése meg kell hogy szólaltassa a vészharangokat szerte a demokratikus világban: Magyarországon esélye van egy rasszista, homofób, nőgyűlölő hatalom megszilárdulásának.

Azóta az egyik kitüntetett Balog Zoltán papminiszter kérésére visszaadta ugyan a kitüntetést, de ez semmit sem változtat azon, hogy Orbán Viktor Magyarországot a Széles Gáborok, Bayer Zsoltok, Vona Gáborok és Simicska Lajosok, a korrupció és a neonáci gárdák országává tette – mert egy ilyen országban érzi biztonságban a hatalmát. Bárki, aki ezek után elégedetten nyilatkozik majd arról, hogy lám, Magyarországon mégiscsak van valami tisztesség a hatalom uraiban, aki elhiszi, hogy csupán tévedés volt (Deutsch Tamás szavaival) egy »zsebnyilasnak« kitüntetést adni, annak el kell hinnie, hogy az orbánizmus egész rendszere tévedésből jött létre. El kell hinnie, hogy a monopoltőke (lánykori nevén az imperializmus) elleni véresszájú harc, a magyarországi piacgazdaság felszámolása, az államosítás (no persze a saját bankszámlák növelése érdekében) és az önkormányzati rendszer szovjetrendszeré változtatása, a rákosistákhoz hasonlatos értelmiségellenesség, mind-mind tévedés. Aki mindezt elhiszi, amellett hogy rendkívül ostoba, az a Szaniszló Ferencek cinkosa lesz.”