Egyedül elbukunk

„Ezért lehet az, hogy amikor a szabadságunkat veszélyeztető alaptörvénymódosítás – amelynek tervezete ellen az egész civilizált világ tiltakozik – elfogadásának délutánján a miniszterelnök a rezsicsökkentésről beszél az Országgyűlés plenáris ülésén, hadat üzen a külföldi tulajdonban lévő energiaszolgáltatóknak, fenyegeti a független magyar bíróságot, azt kell látnunk, hogy a kormánykoalíció dagonyázik a populizmus mocsarában.

Így jutottunk el az utolsó órába, amikor talán még megmenthető a társadalom, és nem kell átélnünk azt, hogy végleg atomjaira hulljon. Amikor végleg szétporlad minden, ami összeköt – bármi legyen is az – bennünket, és ott állunk egyedül, védtelenül, azokkal szemben, akik ránk szabadították a gonoszt, úgy, hogy észre sem vettük. Megélhetési rettegőknek neveztük és kinevettük azokat, akik látták és szóltak.

Ha ez sikerül nekik, akkor elbukunk. Mindahányan. Amikor majd lopják a tetőt a fejünk fölül, nem lesz kihez fordulni. Egyedül leszünk. Jobb- és baloldaliak, hívők és ateisták, férfiak és nők, értelmiségiek és munkások, mind magunkra maradunk, és azt csinálnak majd velünk, amit akarnak.”