A Tisza Párt ígérete: a joguralom felszámolása
Rés az ellenzéki pajzson. Petri Lukács Ádám írása.
Lehet-e hatalmi szóval csökkenteni a fogyasztói energiaszámlát egy olyan országban, amely alig rendelkezik saját energiaforrásokkal?
„A rezsi állami akarattal történő lefaragása a választási osztogatás egyik formája: a kormány úgy szór aprópénzt a nép közé, hogy közben a saját bukszája látszólag nem lesz vékonyabb. Valójában persze a rezsitündérmese többi eleméhez hasonlóan ez is átverés: a számlából most »kiépülő« tételek az infrastruktúra-fejlesztésből, meg a megújulóenergia-források használatának támogatásából fognak hiányozni, és előbb-utóbb vissza kell őket pótolni. És amíg odafent – az egykulcsos adóval megtámogatott felső középosztálytól Simicska Lajosig – mindenkinek automatikusan és érezhetően csökken a rezsije, a legszegényebb, fával (vagy ki tudja mivel) fűtő emberekhez a »kedvezmény« el sem jut, a kis- és középvállalkozások energiaszámlája pedig garantáltan nőni fog.
Egy energiaimport-függő országban a valódi rezsicsökkentésnek – az energia jóárasításának – egyetlen reálismegoldása van: a legolcsóbb, vagyis a fel nem használt energia mennyiségét kell drasztikusan növelni. Hogy hogyan, arra a választások előtt a Fidesznek is voltak ötletei – évente a lakásállomány 10 százalékának energetikai korszerűsítését ígérték, meg 50-80 ezer kapcsolódó munkahelyet –, a megvalósításhoz azonban kevés volt a kétharmad (vagy az eddig eltelt három év): ebben az ügyben máig egyetlen kapavágás sem történt. Helyette inkább a rezsifüllentésen dolgoztak – ami ugyan nem teremt új állásokat, nem szolgálja az energiafüggetlenséget, nem használ a környezetnek, de talán a szavazóknál bejön. Hogy mi lesz akkor, ha a választások után valahogy mégis begyűrűznek a valódi energiaárak, arról ma nem beszél senki. Ha nyernek, akkor kit érdekel, ha veszítenek, akkor meg pláne – a számlát így is, úgy is a választók állják.”