Leváltó hangulatra várva

„Mindez arra utal, amit korábban írtam: polgárháborús veszély van Magyarországon. Nem enyhül a szorítás. Az inak feszülnek, a frontok megmerevednek. A Fidesz tudja: még egy évet kell kibírni, és ha minden így marad, hosszú időre berendezkedhet. Azt teszi ennek érdekében, hogy semmiben nem enged. A túloldalról nem tüntet ki senkit, feljelenti a régi önmagát idéző diákokat, félelemben tartja az országot. Tort ül a populizmus, a demagógia. Eközben Orbán azon röhög, hogy vannak még ellenzéki politikusok, akik 2006-oznak és nyolcéveznek, ahelyett, hogy összevetnék az akkori adatokat és a mostaniakat…

Azt teszi Orbán, amit Kádár 1956 után. Akkor arról nem volt szabad beszélni, hogy Kádár hogyan, milyen legitimációval került hatalomra, hogy forradalom volt, és hogy a Szovjetunió megszálló erő. Ha ezt elfogadtad, viszonylag kellemesen élhettél, apránként gyarapodhattál is. Ma Orbán és helyi kiskirályai tartják félelemben az országot. Aki a szájára veszi a vezért és viselt dolgait, az megnézheti magát: kirúghatják, elszigetelhetik, nem nyerhet pályázatokon. Ma Orbán alaptörvényét és nenyijét kell elfogadni, hogy ne érjen bántódás. Ahogy Kádár idején, úgy Orbán idején is listán szerepelsz: tudják, ki vagy, mit gondolsz, jelentenek rólad. Ha nem vagy velük, senki vagy. Vagy mégis valaki: de akkor gyurcsánybajnai, komcsi, zsidó, buzi, hazaáruló, nem is magyar.

A különbség annyi, hogy most a többség rosszabbul és bizonytalanabbul él. A politikai válság kiegészült az egyre brutálisabb szegénységgel. Akkor január 1-jén felolvasták, hogy minek az ára mennyivel emelkedett. most rezsicsökkentést és adócsökkentést hazudnak, miközben az építési- és kommunális adókat többszörösére emelték. Azt hazudják, hogy nem lehet áthárítani a bankadót és a telefonadót, pedig mindenki látja a számláját és a bankkártyás fizetéseinek költségeit.”